Második alkalommal szerveztek nagycsaládos gyereknapot Nagyberegen

A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete és az Együtt Nagyberegért civil szervezet második alkalommal rendezte meg a Nagyberegi Nagycsaládos Gyereknapot május 13-án.

– Borult, hűvös, záporokkal, zivatarokkal tarkított időre számíthatunk holnap – hallhattuk a gyereknapot megelőző este az időjárásjelentésben. Ez azonban nem tántorította el a szervezőket az esemény megrendezésétől. Mindent az eredeti tervhez igazodva végeztek, miszerint sok szabadtéri program is várta az érdeklődőket. Feltételezték, hogy senki sem ijed meg egy kis esőtől, de ha a felnőtteknek ez aggodalomra adott volna okot, még mindig bízhattak a legkisebbek meggyőző erejében.

Az eseményen összegyűlt gyereksereget Bíró András, az Együtt Nagyberegért civil szervezet alapító tagja, az alkalom főszervezője köszöntötte.

Ezután Géczi Tihamér, a Nagyberegi Középiskola igazgatója és Püspöki Attila polgármester rövid ünnepi beszédet tartottak, amelyben arra buzdították a jelenlévőket, hogy szórakozzanak önfeledten. Használják ki a helyzetet, hogy az iskolában ezen a napon nem tanulni, hanem kivételesen játszani kell – a rendezvénynek ugyanis a helyi iskola adott otthont.

Tóth László, a község református lelkipásztora nemes egyszerűséggel és alázattal tartotta meg rövid áhítatát. Isten áldását kérte az alkalomra.

A gyermeknap egyik érdekes, interaktív produkciója a szolnoki Gördögök biciklis csapat programja volt. A Gördögök SE célja, hogy játékosan ismertessék meg a KRESZ szabályait a gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt. Különböző túrákat, versenyeket szerveznek a természet szeretete és védelme szellemében. Oskó Imre, az egyesület vezetője bemutatta a pályát, melyet az iskola tornatermében építettek fel erre az alkalomra, ahol a gyerekek kipróbálhatták a bringázás efféle módját is.

Nagy volt az érdeklődés a nagyszőlősi Szelíd Lovasközpont bemutatója iránt is, akik ezúttal két gyönyörű lóval, Szelíddel és Mokánnyal érkeztek. Szelíd egy évig az egyetlen ló volt a központban, amely róla kapta a nevét. Valóban szelíd, csodálatos jószág. Mokányt, a pónit pedig a lovasközpont tulajdonosai, Margitics Erik és Ildikó egyik lánya, Anna kapta ajándékba, amiért egy hatalmasat ugratott vele.

A lovasközpontban egész évben szeretettel várják az érdeklődőket. Korosztálytól függetlenül bárki megismerkedhet a lovaglás gyönyörűségeivel. Olyan is történt már –meséli Erik –, hogy egy hetvenéves néni kereste fel őket, mondván, hogy a bakancslistáján szerepel, hogy lovon üljön. Természetesen megadták neki a lehetőséget. Ez a példa bátorítson mindenkit, aki valamilyen okból vonakodna a lovaglástól. Az érzés, amikor egy ötszáz kilós élőlény mozog alattad, aki érzi minden apró rezdülésed, figyel rád, valósággal eggyé válsz vele, leírhatatlan…
A magyar konyha egyik jellegzetes étele a töltött káposzta, ám minden tájegységen más és másféle módon készítik. Ezúttal a beregi változatot kóstolhatták meg a jelenlévők, s aki kért, repetát is kaphatott.

Ebéd után az Almanach verséneklő együttes szórakoztatta a közönséget.
A gyerekek kézműves foglalkozásokon is részt vehettek. Mester-Baksa Andrea csuhézásra tanította a kicsiket. Elmondása szerint nagyon fontos, hogy a kukoricacsuhé nedves legyen, mert különben törik, és nem lehet formázni. Sok szép dolgot lehet belőle készíteni, csak a fantázia szab határt.

Furman Éva a körmöcskézés fortélyait mutatta be, és akinek volt kedve hozzá, ki is próbálhatta. A körmöcskézés, avagy zsinórkötés régi magyar játék. Régen a fiúk készítették azt a kis faeszközt a lányok számára, amelynek segítségével aztán szebbnél szebb fonásokat alkottak.

Gyerekzsúrok, gyereknapok kedvenc játéka az arcfestés. Az apróságok festett arccal szaladgáltak, kinek a kutyapofi, kinek a pillangó tetszett, de volt, aki macska vagy egy híres mesehős bőrébe bújt az arcfestés által.
Természetben lehettünk, a barátainkkal beszélgethettünk, lovagolhattunk, arcot festethettünk. A gyerekek együtt játszottak, futkároztak, s láthatóan biztonságban érezték magukat szeretteik közelében, így felszabadultan játszottak. Hiába volt rossz idő, a nap szépségét és melegségét nem vette el tőlünk, hisz közel négyszáz ember önfeledten szórakozott, beszélgetett, kávézott, játszott. A melegség, a lágyság bennünk van. Nem a körülmények határozzák meg. Mindenkiben ott van, csak nem mindenki tudja felszínre hozni ezeket az érzéseket. A gyermekek még nem rejtik el, ők sugározzák a meleget, a puhaságot, a fényt. Gyönyörködjünk hát bennük, ragyogásukban, amelyet helyettünk is közvetítenek a világ felé, s tartsunk minél gyakrabban „rendkívüli gyereknapot”!

Sz.-P. Barbara