Beregszásztól a BBC-ig: Hugo Gryn története
Kárpátalján nem volt ritka, hogy valaki egyetlen élet alatt négyszer-ötször cserélt állampolgárságot úgy, hogy ki sem tette a lábát a szülői házból. Ebben a világban nevelkedett Hugo Gryn is, aki Beregszász szülötteként később Nagy-Britannia egyik ismert közszereplője lett.
Hugo Gryn 1930-ban született Beregszászban; a város ekkor épp Csehszlovákiához tartozott. Apja, Gryn Géza fakereskedő és önkéntes tűzoltó volt, így szinte az egész város ismerte. Hugo gyerekkora teljesen átlagosan indult: tanulás, játék a barátokkal, családi élet és a megszokott beregszászi hétköznapok.
1944-ben azonban mindez megváltozott. A tizenhárom éves Hugót családjával együtt a beregszászi gettóba zárták, május végén pedig Auschwitzba deportálták őket. Tízéves öccsét, Gabit, a megérkezéskor azonnal elszakították tőlük, és a kisfiút még aznap meggyilkolták.
A táborban azt a tanácsot kapta, hogy mondja magát tizenkilenc évesnek, mert a fiatalabbakat azonnal a halálba küldték, a tizenkilenc év alattiakat nem tartották munkára alkalmasnak. Azt is tanácsolták neki, hogy mondja azt: van szakmája. Hugo az asztalosságot választotta. Megfogadta a tanácsot, így a munkára alkalmasak közé sorolták. Ez a gyors helyzetfelismerés mentette meg az életét. A trükk bevált: Hugót és édesapját munkára osztották be.
Egy hanukai estén az apja az utolsó adag cipőpasztát is gyertyaként használta az ünnepi imához. Amikor Hugo megkérdezte, miért pazarolják el ezt az értékes „kincset”, az apja így felelt:
„Élelem nélkül kibírod pár napig. De hit és remény nélkül egy percig sem lehet élni.”
Ez a mondat egész életében elkísérte. Ezeket a történeteket Hugo Gryn saját visszaemlékezéseiből ismerjük, amelyeket lánya, Naomi Gryn a Chasing Shadows című könyvben tett közzé.
A felszabaduláskor mindössze harminc kilót nyomott, és még egy súlyos tífuszt is át kellett vészelnie. Édesapja a felszabadulást követő napokban tífuszban meghalt. Bár Hugo azt hitte, senkije sem maradt, édesanyja szintén túlélte a borzalmakat. Szülővárosuk ekkorra már a Szovjetunióhoz tartozott, Hugo pedig Anglia felé vette az irányt.
Egy skóciai bentlakásos iskolában gyorsan megtanult angolul, és hamar beilleszkedett. Még a helyi rögbi- és krikettcsapatba is bekerült.
Később az Egyesült Államokban tanult, ahol rabbivá avatták. Az 1950-es években Indiába, Bombaybe került, ahol közösségi és szociális munkát végzett. A hatvanas években visszatért Londonba, ahol a West London Synagogue rabbijaként folytatta munkáját.
Több mint harminc évig szolgált a zsinagógában, idővel vezető rabbi lett. A brit reformzsidóság egyik meghatározó személyisége volt. Számára sokat jelentett, hogy a különböző hitű emberek megértsék egymást. Elsők között vállalt szerepet a vallások közötti párbeszédben. Hitt abban, hogy ha a gyerekek már korán megismerik egymás kultúráját és hitét, felnőve nem fognak félni az ismeretlentől.
Később a BBC The Moral Maze (Az erkölcsi útvesztő) című műsorából ismerte meg őt az egész ország. Hétköznapi dilemmákról és nehéz döntésekről beszélgetett az emberekkel. Közvetlen stílusát és finom humorát gyorsan megszerették a hallgatók. A rádiózás mellett rengeteget dolgozott azért, hogy a különböző vallásúak megtalálják a közös hangot, és szívén viselte a háborús túlélők, valamint a menekültek sorsát is. Nemcsak a saját közösségéért állt ki, hanem mindazokért, akik segítségre, elfogadásra vagy védelemre szorultak. Erről az időszakról Albert H. Friedlander is írt a The Independent című brit lapban.
1989-ben lányával, Naomival visszatért szülővárosába, hogy leforgassák a Chasing Shadows (Árnyékok nyomában) című dokumentumfilmet. Több mint négy évtized után járta újra gyerekkora utcáit, de az a Beregszász, amelyre emlékezett, már szinte teljesen eltűnt. Míg Londonban az utcán is megállították egy-egy jó szóért (később sétányt is elneveztek róla), Beregszászban már alig akadt valaki, aki emlékezett volna a családjára.
Hugo Gryn 1996. augusztus 18-án hunyt el Londonban. Életének nagy részét Angliában töltötte, de Beregszászt sosem törölte ki az emlékezetéből.
Bak-Kun Viktória