Film az iskolai bántalmazásról

Feladata a filmeknek, hogy direktbe foglalkozzanak a társadalom problémáival? Hogy szinte már didaktikusan ráirányítsák a figyelmet a kamaszok helyzetére? A közönség szerint biztosan, hiszen a svájci Amateur Teens című film Közönségdíjat kapott a Zürich Film Festivalon. Témája nem más, mint az iskolai zaklatás, kiközösítés, a közösségi média negatív hatásai és a tinédzserkor örök félelmei, problémái.

A történetben átlagos kamasz fiúk és lányok életébe pillanthatunk be, akik egy zürichi középiskolában tanulnak, és éppen arra vágynak, mint minden gyerek, fiatal és felnőtt: hogy szeressék és elfogadják őket. Csakhogy a csillogó szelfikkel teli közösségi média és a megfelelési kényszer hatására a fiatalok letagadják valódi érzéseiket, hogy minél lazábbnak és szexibbnek látszanak. A film nagyon szépen és érzékletesen mutatja be, hogyan küzdenek a szereplők. Hiszen a tizenévesek ugyanúgy érzik, hogy nincs minden rendben, és szükségük lenne segítségre. Tesznek is néhány gyenge kísérletet arra, hogy elmondják félelmeiket, érzéseiket, csakhogy a szülők nem hallják meg a segélykiáltásukat – vagy mert nem akarják, vagy mert észre sem veszik, hogy gyerekeik mit szeretnének mondani.

Ebben a korban ugyanis annyi minden „ciki”. A világ a kortársak véleményéből, tetteiből, szavaiból épül fel, és minden, mint a porcelán, törékeny. Elég egy rossz szó, egy félresikerült randi, egy hiba, és már rajtuk röhög az egész iskola, és összeomlik a világuk.

A film több kérdést is feszeget. Az egyik az iskolai zaklatás és kiközösítés. Az új diáklányt társai megalázzák és teljes kétségbeesésbe kergetik. A végén olyan tragédiába sétál bele, melyből talán fel sem fog tudni épülni, főleg nem segítség nélkül. A jelenetek azonban jól érzékeltetik: az iskolában nincsenek fekete-fehér szereplők, jók és rosszak. Nehéz különbséget tenni elkövető és áldozat, bűn és ártatlanság között. A tettesek ugyanúgy szenvednek, mint a bántalmazottak, sőt, könnyen fordul a kocka, és a korábbi áldozatból is bántalmazó válhat.

Az alkotás felvillant más tinédzserkori problémákat is: az egyik fiú nem tudja kezelni az indulatait, a másik bukásra áll számtalan tantárgyból, a lányok között pedig hatalmi harcok dúlnak: ki a menőbb, kire lehet felnézni azért, mert idősebb férfiakkal keveredik kalandokba. Mindkét nem próbál megfelelni a közösség kényszerének, amely azt üzeni: szűznek lenni ciki. A szexualitással kapcsolatos kérdéseket azonban ugyanúgy nem merik feltenni a diákok a szüleiknek. Ha mégis: nem kapnak mást, mint túlféltést és nagy általánosságok puffogtatását, mint: „Majd kinövöd”. Nincsenek támaszaik, kapaszkodóik, fogalmuk sincs, mi lenne a helyes döntés, ezért az internet, a közösségi média és a kortársak válaszait, tanácsait fogadják meg. Jól példázza ezt a következő beszélgetés is anya-lánya között: „Anya, neked milyen volt az első alkalom?” – kérdezi a lány, válaszként pedig csak ennyit kap: „De ugye védekeztetek?”

Sajnos az iskola, a tanterem, a tanóra hasonlóan érzéketlen világnak látszik. A tanárok a tananyagra és a tanulmányi eredményekre, dolgozatokra koncentrálnak, és nem veszik észre a diákokban és diákok között zajló harcokat. A film azt is megmutatja, hogy ezekben a harcokban nem két szereplő: bántalmazó és áldozat vesz részt, hanem mindig ott vannak a nézők is. Azok, akiknek a figyelme és csodálata végett „érdemes” produkálniuk magukat a tetteseknek, mert nevetnek a másik csúfolásán, és felnéznek azokra, akik veszélyes kalandokban vettek részt.

A produkciónak vannak erősebb jelenetei, de néha már túl didaktikussá válik – például akkor, amikor a tinilányok megkérdezik egymást: miért nem tanítanak az iskolában az életre? Mégis olyan témákra irányítja rá a figyelmet a film, amely országhatároktól függetlenül érint minden társadalmat.