„Irgalmasságnak Atyja! Köszönöm, hogy egy újabb napot élhetek meg. Hálatelt szívvel nyitom ki a szemeimet reggel, hisz ismét Téged dicsőíthetlek, a Te teremtésedben gyönyörködhetek. Kegyelmes Uram! Köszönöm neked a keserű poharat…” a fájó múltat a folyamatos újrakezdést s a pofonokat amik megmutatták hogy sebezhető azt gondolta nem történhet rosszabb vele az ikrek halálánál mégis akkor veszett...
Az ablakkeret a panorámát négy egyenlőtlen egységre bontja, melynek mindegyike elkülönít egy szimbólumot. A virágzó szilvafa a létezés lehetőségét, a szekér a haladást, a jobb alsó sarokban lévő szeméthalmaz az első kettő kudarcát érzékeltetheti. A leomló vakolat az enyészet, a falban hagyott véset az ember jelzést hagyó ösztönének bizonyítéka. Az ablakkeret üveg nélkül elveszíti eredeti...
Na, ez az én otthonom! – dobbant meg a szívem, amikor megláttam a fotót. Annyira szegény és annyira gazdag ez a vidék, amilyen nincs még egy a világon. Tökéletesen átadja a kép Kárpátalja mindenkori valóságát: a rengeteg gond, bú, bánat, a szenzációhajhász, torz, elrettentő hírek, a katasztrofális egészségügy, a borzalmas infrastruktúra, az embergyilkos korrupció – mind-mind háttérbe szorul...
Egyszer, régen, több mint háromszáz évvel ezelőtt kisebb csata zajlott Tiszaújlaknál. 1703 júliusában II. Rákóczi Ferenc serege a folyóba szorította Kende Mihály lovasait. Első győzelmüket aratták a kurucok, amely győzelem önmagában ugyan apró hadi sikernek számított, de annál nagyobb lélektani biztatást jelentett számukra. A csata színhelyén 1989-ben turulmadaras emlékművet avattak (újra),...
A pontos idő 11:00 óra. Híreket mondunk. Szombat éjszaka két fiatal férfit… A rádió hangjára Gizi néni csendes szunyókálásából az óra felé emeli fejét. Annak díszesre festett számlapján a két arany mutató valóban a dél közeledtét jelzi. Fiatal lány korában a helyi lelkész házában szolgált cselédként. Ezt az órát tőle kapta nászajándékba. Az évek során sok szeretett kincsétől kellett megválnia,...
Az ég üressége május vége felé, közvetlenül alkonyat után, semmihez sem fogható. Egyszerre vibrál benne a megkönnyebbülés, hogy nincs többé dolgunk, hátradőlhetünk egy teraszon, vagy kiülhetünk a diófa alá a kertben; és a súly, hogy többé semmi dolgunkat, legyen az terv vagy megkezdett valóság, sem időnk, sem lehetőségünk nem lesz már befejezni. Babiczky Tibor *Végh László kárpátaljai...
Olena Korova az Elő-Kárpátok vadregényes dombvidékén született. Felmenői hetedíziglen tős gyökös kárpátaljai lakosok voltak. Bár a vidék sosem volt tejjel-mézzel folyó Kánaán, de Olena és ősei mindenkor igyekeztek hozzájárulni ennek létrehozásához. Bár bőgésük sem volt a gazdaságpolitikáról, meg a hazafiságról, évezredes hagyományuk miatt múúú-száj volt tejelniük embertársaiknak. Olena...
Esküvő, nagy nap, öröm a családnak, fordulópont két ember életében. A helyszín nem véletlen, a fedett női fők, az ikonok, a keresztek, Jézusról és a szentekről festett képek. Áldást kérnek, rábízzák az életüket a Nagyra, a Legnagyobbra, azért jöttek. Az átöröklött áldás, a tanult hit és hagyományok nem csupán a kultúra részei, ÉLETET közvetítenek. Családokat tart össze, kapcsolatokat alakít és...
Fogd csak, vedd a fegyveremet. Próbáld ki, milyen súlya van. Éles lőszer, amennyi kell: Gránát, AK és vén Nagan. Próbáld föl a sisakot is! Zubbonyhoz bőrbakancs dukál. Vedd csak, tudom, hogy szeretnéd – így szólt a hízelgő Halál. Nekem nem kell hősök sora. Hagyd a bárgyú romantikát. Hová viszlek, szenvedés és Félelem van. E szót: barát A harmadiknál elfelejted, Mikor némán hantolod el. Életedre...
Gyűrött. Ez volt az egyetlen szó, ami eszembe ötlött, mikor a fotós szemével bepillanthattam egy átlagos választási jelenetbe. Megviselt, egykor jobb napokat látott terem, ahol a parketta betonnal váltakozik. Gyűrött asztalterítő és gyűrött függöny a falon. Mégis, ami leginkább megfogott, az az emberek gyűrött arca volt. Bakos Kiss Károly verse jut eszembe ezekről az tekintetekről: „Itt kínok...
