Valóságok párbeszéde: Látkép
Az ablakkeret a panorámát négy egyenlőtlen egységre bontja, melynek mindegyike elkülönít egy szimbólumot. A virágzó szilvafa a létezés lehetőségét, a szekér a haladást, a jobb alsó sarokban lévő szeméthalmaz az első kettő kudarcát érzékeltetheti. A leomló vakolat az enyészet, a falban hagyott véset az ember jelzést hagyó ösztönének bizonyítéka.
Az ablakkeret üveg nélkül elveszíti eredeti rendeltetését. Jelenlegi formájában megkönnyíti a társalgást. A befogadó csaknem hallja a tagolt, hangos beszélgetést, mely a párkányra támaszkodó nő és a fotó középpontjában álló három személy között zajlik. A szemlélő látképpel és életérzéssel szembesül egyszerre.
A pillanatkép által megragadott hangulat nem bizonyulna sivárnak, ha az ég szürke helyett kék színű lenne, és a befogadó felé több fény áradna. A külső párkány szürke tónusa kiegyensúlyozza az égbolt fakó színárnyalatát.
A felsorolt jelenségek tudatosan létrehozott kompozíció alkotóelemei. Mindezek együtt nyomatékosítják a befogadó irányába közvetített üzenetet, melyet a fotó címe érzékeltet.
Kovács Eleonóra
*Végh László kárpátaljai fotósorozatából nyitott különleges tárlatot a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet február 24-én, Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és helyi irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.