Valóságok párbeszéde: Nótázó kurucok

Egyszer, régen, több mint háromszáz évvel ezelőtt kisebb csata zajlott Tiszaújlaknál. 1703 júliusában II. Rákóczi Ferenc serege a folyóba szorította Kende Mihály lovasait. Első győzelmüket aratták a kurucok, amely győzelem önmagában ugyan apró hadi sikernek számított, de annál nagyobb lélektani biztatást jelentett számukra.

A csata színhelyén 1989-ben turulmadaras emlékművet avattak (újra), jelképet, lélektani biztatást az utódok számára. Lábánál azóta minden évben összegyűlnek a helyi magyarok – hol többen, hol kevesebben –, hogy kifejezzék: itt vagyunk, megvagyunk.

Az ünnepség utáni júliálison viski és derceni, ungvári és rahói magyar kérdezheti egymástól: „Hogy s mint vagytok?”, Mi újság tináltok?”. Afféle modern seregszemlére gyűlnek, melyen a kuruc-labanc ellentét helyett kelet-nyugat küzdelmét vitatják, a bujdosás helyett a munkalehetőségek viszontagságait veszik sorra. Előkerülnek a régi nóták, táncdalok, akár a vigalmat, bátorítást hordozó Csínom Palkó a kuruc korban:

„Nosza rajta, jó katonák,
Igyunk egészséggel!
Menjen táncba ki-ki köztünk
Az ő jegyesével.”

Sin Edina

*Végh László kárpátaljai fotósorozatából nyitott különleges tárlatot a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet február 24-én, Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és helyi irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.