Az uborka betegségei hajtatásban és szabadföldi termesztésben

A nyár közepén ültetett uborka most fordult termőre a fóliasátrakban, miközben számos olyan betegség leselkedik a növényállományra, amelyek a megfelelő védekezés hiányában akár az egész termést tönkretehetik. A legfontosabb tudnivalókról Őrhidi Lászlót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Mi jelenti a legnagyobb veszélyt az „őszi” uborkára?
– Az egyik legveszélyesebb betegség az uborkaperonoszpóra. Mifelénk „kockásodásnak” is hívják a kórt, mivel a leveleken besárgulnak, majd megbarnulnak az érközök. A levelek fonákján szürkés-feketés-barnás-lilás penésztenyészet alakul ki, és onnan terjed tovább a betegség. Védekezés hiányában ez a kór az egész állományt tönkre tudja tenni, gyakorlatilag néhány nap alatt.

– Mikor, hogyan alakul ki a betegség?
– A kórokozó hőmérsékletigénye 18-20 fok, vagyis szinte az egész termesztési idény során számíthatunk a megjelenésére. Bizonyos években már május végén felbukkan, átlagos esztendőkben pedig június első napjaiban tűnik fel, méghozzá hajtatásban és a szabadföldi termesztésben egyaránt. Az eltérés a fertőzési „idény” kezdetében azzal magyarázható, hogy „normális” teleken, amikor éghajlatunkon néhány fagyos nap is akad, az áttelelő spórák elpusztulnak, míg a melegebb teleken áttelelnek és emiatt korábban lép fel a fertőzés. De akár így, akár úgy alakul a tél, a fertőzés előbb-utóbb mindenképpen bekövetkezik, mert az úgynevezett genovai ciklonnak, ennek az innen több ezer kilométerre, a Genovai-öböl táján létrejövő légköri képződménynek a révén a szelek szárnyán eljutnak hozzánk a peronoszpóra spórái.

A fertőzés kialakulásának másik feltétele hőmérséklet mellett, hogy a növény levelei vizesek legyenek, méghozzá legalább négy órán keresztül. Ez a feltétel akár nyáridőben is könnyen teljesülhet, például esős időjárás esetén, de akár egy hosszan a levélzeten maradó nyári harmat is kiválthatja a megbetegedést. A betegség sajátossága, hogy a fertőzés kialakulásához nincs szükség a növényi szövetek sérülésére, az ép levélszöveten keresztül is megfertőzheti növényünket.

A gyakorlatlan szem könnyen össze tudja téveszteni a tüneteket a baktériumos szögletes levélfoltosságéval. Ugyanakkor a pontos „diagnózis” felállítása döntő fontosságú lehet, hiszen a baktérium és a gomba okozta betegségek kezelése igencsak különbözik egymástól.

– Melyek a baktériumos levélfoltosság tünetei, s miként különböztethető meg a gomba okozta fertőzéstől?
– Amennyiben baktériumos levélfoltosság alakul ki, szintén „kockásodás”-szerű tünetet okoz, a levél színe sárgulni kezd, ám ha megfordítjuk, reggel, azaz egy kissé párásabb, nedvesebb időben vizenyős, nyálkás foltot tapasztalunk a fonákján, vagyis nem szürkés-lilás penésztenyészetet, mint a peronoszpóra esetén. Szögletes levélfoltosságnál a levéllemeznek az érközi része elpusztul, ez a rész kilyukad, kitöredezik, a peronoszpóra esetében viszont egyben marad, tehát ez szintén egy fontos jel a gazda számára.

– Miként védekezhetünk a peronoszpóra ellen?
– A védekezést elsősorban a megelőzés jelenti. A termesztendő fajták megválasztásánál van némi lehetőség a beavatkozásra, amennyiben vannak a betegségre kevésbé fogékony fajták. Ugyanakkor rezisztens növényekkel én még nem találkoztam, tehát a védekezés elkerülhetetlen.
Fontos a levelek vízborítottságának az elkerülése, megelőzése. Elsősorban a fóliaházakat kell úgy kialakítani, hogy sehol ne csepegjen víz a növényekre. Ez mindenekelőtt a merevítő váznál szokott előfordulni, ott, ahol elemei érintkeznek a fóliaborítással. A fólián képződő kondenzvíz hajlamos összegyűlni ezeken a pontokon és a növényekre csepegni. A megoldás: úgy kell kialakítani a hajtatólétesítmény merevítő szerkezetét, hogy minél kevesebb helyen és minél kisebb felületen érintkezzék a fóliapalásttal. Másfelől a sorokat is úgy kell kialakítani, hogy a merevítő szerkezetnek a fóliával érintkező részei a sor- és tőközökre essenek. Emellett el kell kerülni a túlságosan buja növekedést, illetve a növényállomány zsúfoltságát, ami gátolja a növények felszáradását. Gyakran előfordul, hogy egy tízméteres fóliasátorba akár 10-12 sort is belezsúfolnak a gazdák a sűrű bokor, sűrű sor elv szerint, abban a reményben, hogy így nagyobb termést takaríthatnak be, elfelejtve, hogy ezzel egyfelől jobban árnyékolják egymást a növények, másfelől nehezebben szárad meg a nedves növényállomány, vagyis könnyebben kialakulhatnak a fertőzési gócok, amelyek azután folyamatosan fertőzhetik az egész létesítményt, ellehetetlenítve a védekezést.

pszv