Amikor Conan Doyle valódi gyilkosságban nyomozott
A világ egyik leghíresebb krimi írója, Sir Arthur Conan Doyle főként a Sherlock Holmes-történetek révén szerzett hírnevet. Azonban a brit szerző nem csupán kitalálta és lejegyezte a ravaszabbnál ravaszabb gyilkosságokat, hanem egy alkalommal maga is belekóstolt a detektívek munkájába, s kitartó munkája révén kiszabadított a börtönből egy 19 éven át ártatlanul ülő embert.
Conan Doyle számtalan érdekes hobbija közül a legizgalmasabb az volt, hogy az általa kitalált karakter, Holmes nyomkeresési technikáit a kortárs eseteken élesben is kipróbálta. A regényíró és a főhős közti határvonal elmosódása egy idős asszony, nevezetesen Marion Gilchrist meggyilkolása esetén pedig eredményre is vezetett.
A 82 éves, hajadon Lady Gilchrist Glasgow tehetős környékén, a West Princes Streeten lakott. 1908. december 21-én este hét óra körül valaki betört hozzá a lakásába, és agyonverte az asszonyt. A holttestet az ügyintéző körútjáról hazatérő szobalány, Helen Lambie az ebédlő padlóján fedezte fel, körülötte mindenfelé szétdobált papírokat, felforgatott bútorokat látott, s mint utóbb kiderült, az idős hölgy gyémántjai mind egy szálig eltűntek.
Nem volt nyoma erőszakos behatolásnak, így a rendőrség azt feltételezte, hogy ismerte a támadót, aki természetesen a szobalány érkezésekor már nem tartózkodott a helyszínen. A rendőrség öt napon belül találta meg a gyanúsítottat, egy Oscar Slater nevű piti csalót, aki egy zálogosnál igyekezett pénzre váltani egy gyémántbrosst, s azt tervezte, hogy az első hajóval Amerikába utazik. Slater Gilchrist közelében lakott, és a szobalány őt vélte felfedezni abban a férfiban, akit a gyilkosság estéjén látott az asszony lakásától futva távolodni.
Habár maga a bizonyíték hiányzott, Slatert előállították, s az ügye tárgyalásra került. A skót bíróság az emberölés vádjában bűnösnek találta, s 1909-ben halálra ítélte. A bírák megalapozatlan döntése hatalmas közfelháborodást okozott, s Slater ügyvédje végül aláírások gyűjtésével elérte, hogy az ítéletet életfogytiglanra változtassák.
Az újságcímlapokra kerülő, egyre nagyobb publicitást kapó ügy Sir Arthur Conan Doyle kíváncsiságát is felkeltette, aki a sherlocki módszerek segítségével felülvizsgálta az esetet. A kemény büntetés ellenére a vád érvelésében feltűnő ellentmondások és hiányosságok voltak. Mint kiderült, a gyémántok az elhunyt egyik barátnőjéé voltak, és a szóbeszéd szerint a szemtanúkon, köztük Helen Lambie szobalányon is, elég kendőzetlenül látszódott, hogy egy betanított szöveget mondtak el.
Conan Doyle új szemtanúkat keresett, további bizonyítékokat tárt fel, s 1912-ben Oscar Slater esete című értekezésében a közönség elé tárta új nyomozási eredményeit, amelyek azonban nem bizonyultak elegendőnek, hogy az eset újra tárgyalás alá kerüljön. Az író érdeklődése végül elveszett az ügy iránt.
Hét évvel később egy glasgow-i rendőr özvegye vette fel vele a kapcsolatot. Kiderült, hogy férjének, a megboldogult John Thompson Trench-nek bizonyítékai voltak arról, hogy a rendőrség bizonyítékokat tartott vissza a Gilchrist családon belüli gyanúsítottakat illetően, akik befolyásos személyeknek számítottak a századelőn. Az ügy végül ismét előtérbe került, s Conan Doyle régi és új bizonyítékai, valamint befolyása révén elérte, hogy 1927-ben a hatóságok újra megnyitották a Slater-eset aktáit, s az újratárgyalás során a 19 éven át ártatlanul ülő elítéltet felmentették. Marion Gilchrist valódi gyilkosának személye azonban máig ismeretlen.