A Momo-jelenség és ami mögötte van

Azt talán senkinek sem kell bizonygatni, hogy napjainkban az internet és az okostelefonok világa számtalan áldása mellett sok veszélyt rejteget. A szélhámosságokon túl, melyek a hiszékeny emberek pénztárcáját, bankszámláját célozzák meg, vannak sokkal ördögibb, lelki károkat okozó és a legsérülékenyebbeket, a gyermekeket célzó jelenségek is. Mostanára szinte a világ minden pontján, így Európában is felbukkant a Momo-jelenség.

A Momo nevű ijesztő figura a Facebookon és WhatsAppon keresi áldozatait, gyerekeket és tinédzsereket, akiket arra próbál rávenni, hogy hajtsanak végre bizonyos feladatokat. Aki nem hajlandó, azt különböző dolgokkal fenyegeti meg. Sajnos minél nagyobb nyilvánosságot kap Momo, annál több beteg lelkű kiberbűnözőnek juthat eszébe felhasználni.

Momo alakjához annak kiötlője egy japán tervező 2016-ban létrehozott horrorfiguráját kölcsönözte, aki elhatárolódott azoktól, akik az ő művét az Instagramról lelopva manipulációra használják. A nevét pedig a kiváló gyerekkönyvszerző, Michael Ende címszereplőjétől lopta, aki egyébként pozitív figura. Az ördögi ötlet kiagyalója két dologra épít, hogy megnyerje a gyerekeket. Az egyik a horror divatja, amely erős a gyerekek körében, és sokkal jobban hat rájuk, mint a felnőttekre, akik csak szórakozásnak tekintik a rémségeket. A másik jelenség az eszement „kihívás”.

Mint sok más esetben történt, ez is ártatlanul, mi több, jó szándékkal indult, még akkor, amikor az interneten ismert és ismeretlen emberek egy vödör jeges vízzel öntötték nyakon magukat. A dolog állítólag úgy kezdődött, hogy egy jótékonyságra szánt pénzköteget kezében tartó srácot egyszer csak meglepte az egyik haverja és leöntötte egy vödör vízzel. Ezután vált internetes divattá a nyakon öntés, majd kihívásos feladattá fejlődött, aminek a kiteljesedett verziója szerint a feladatot teljesítők a hideg élménnyel egybekötve pénzt adományoztak egy ALS nevű betegség ellen harcoló alapítványnak. Szóval a móka nem volt öncélú hülyéskedés, így a sztárok, celebek és politikusok is egyre nagyobb számban csatlakoztak hozzá. A feladat végrehajtása után ráadásul minden résztvevő újabb három embert hívhatott ki, így tömegessé és világméretűvé vált az egész.

Csakhogy, ahogy mondani szokás, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A rendkívül népszerűvé vált vizes kihívást újabbak követték, melyek már egyáltalán nem voltak ilyen ártatlanok és jótékony célúak, mint például a mosószeres kapszulák lenyelése a fiatalok körében, nem beszélve a sokat vitatott Kék Bálnáról, egy állítólagos internetes játék és a folyományaként kialakult jelenségről, amely feltételezések szerint több, akár 130 tinédzser halálát okozta Oroszországban és más országokban. A beszámolók szerint a „játékban” résztvevőknek különféle feladatokat kellett teljesíteniük, melyek végül öngyilkossághoz vezethettek, s melyek kapcsán végül már nem lehetett tudni, hogy mi az igazság. Ráadásul az ilyen jelenségeknél fennáll az a veszély, ami az előbb említett esetben is megtörtént. Hiába tartóztatták le azt a 26 éves orosz postást, aki az egészet elindította, a jelenség önjáróvá vált, mert akadtak olyan emberek, akik pszichés problémák vagy más alantas célok miatt folytatták.

Momo először csak kisebb dolgokat kér a kiszemelt az áldozatoktól, teljesítésük bizonyítékaként pedig kép küldését várja a feladat elvégzéséről. Aki nem teljesíti az utasítást, azt ijesztő kép- és hanganyagokkal bombázza, s azzal fenyegetőzik, hogy éjszaka meglátogatja és bántani fogja. Ezt követően újabb és újabb feladatokat ad annak, aki erre rávehető. A hírek szerint előfordult már gyerekeknél önmaguk megsebzése és öncsonkítás is. A feltételezések szerint nem egyvalaki áll a Momo-jelenség mögött, már többen igyekeznek kihasználni. Lehetnek olyanok is, akik csak egyszerű adatlopással próbálkoznak: a megfélemlített gyerekből kiszedni a családra vonatkozó érzékeny információkat.

Bármennyire is képtelenségnek hangzik egyesek számára, a gyerekek ebből a szempontból nagyon sebezhetőek. Aggasztó jelenség, hogy hajlandóak megtenni olyan dolgokat, ha „kihívásról” van szó, amire egyébként, más körülmények között simán nemet mondanának.

Vitathatatlan, hogy a hatóságok, bűnüldöző szervek mellett a szülőkre hárul a feladat, hogy megóvják gyermekeiket az ilyen veszélyektől. Még javában tart a szünidő, s a dolgozó szülők sok esetben kényszerülnek napközben magukra hagyni csemetéiket, arról nem beszélve, hogy azok idejük nagy részében a szülők jelenlétében is ellenőrzés nélkül bújják a internetet. Fontos, hogy a gyermek megtanuljon különbséget tenni a virtuális és a való világ között, és ebben nagy szerep jut a szülőknek. Gyermekünk internetes tevékenységének rendszeres ellenőrzésével, fokozott odafigyeléssel és a megfelelő önvédelmi mechanizmus kialakításával meg kell akadályoznunk, hogy az internet veszedelmes fegyverré váljon egyesek kezében!

Németh Zsuzsa