Legendák Kárpátalján: A beregvári Schönborn-kastély

Varázslatos vidékünket bőkezűen ellátta a Teremtő természeti kincsekkel. Sajnos mi emberek nem mindig becsüljük meg ezeket az ajándékokat – nézzünk csak végig a Kárpátok szemétkupacoktól csúfított patakjain… Ám ha épp nem rombolja, akkor bizony valóságos ékkövekkel is képes díszíteni környezetét az ember. A beregvári Schönborn-kastély egyike ezeknek.
A Beregvár történelmi elnevezés alatt a Latorca völgyének egyik titokzatos kis zugát értjük. Túlzás nélkül állíthatjuk: a vidék legszebb, legimpozánsabb kastélyát találjuk itt 50 hektárnyi területen, Munkácstól mintegy húsz kilométerre. Valahogy ilyennek képzelnénk a mesebeli kastélyokat – az embernek már-már az az érzése, hogy mindjárt kilép az ajtón egy hercegnő… Ámde kanyarodjunk vissza a valósághoz: a kastély 1890-1895-ben épült egy XVIII. századi uradalmi ház helyén, angol Tudor-féle stílusban, Zuilbrandt Gregersohn tervei alapján a Schönborn-család építtette. 365 ablaka, 52 helyisége és 12 bejárata van – az épületet állítólag az asztronómia jegyében tervezték.
A kastély ámulatba ejtő hatását fokozza az őt körbeölelő park, mely különböző ritka növényfajok, 500 éves fák és az Osztrák-Magyar Monarchia kontúrját követő mesterséges tavacska otthona. A lenyűgöző parkot számos forrás gazdagítja, legismertebb közülük a legendák övezte Örök Fiatalság forrása. Ám nemcsak a forrásnak van különös története, magát a kastélyt is titokzatosság lengi be – nem alaptalanul. Azt beszélik, szomorú szerelem otthona ez a hely…

„Egyszer régen az egyik Schönborn grófnak gyönyörű, fiatal felesége volt. Nagyon szerette szép hitvesét, minden kívánságát teljesítette.
Egy alkalommal a gróf társasággal érkezett a kastélyba. A másnapi vadászat előtt az egyik daliás vendég rosszullétre panaszkodva kimentette magát, s otthon maradt. Reggel a gróf felesége fejfájásra panaszkodva szintén nem tartott a társasággal. Délután azonban az idő rosszra fordult, ezért a vadászok idő előtt hazatértek. A gróf aggódva sietett feleségéhez annak hogyléte felől érdeklődni, ám szobáját üresen találta. Ekkor eszébe jutott, hogy van még egy gyengélkedője, s úgy döntött, előbb meglátogatja, majd megkeresi hitvesét. Meglepetésére a vendég ágyában találta feleségét. Ekkor délután négyet ütött a kastély toronyórája, s még nagyon sokáig ebben az állásban maradt…”

A legenda végét homály fedi: egyesek szerint a gróf mérgében lelőtte a szeretőket, mások azt állítják, hogy annyira nagyon szerette feleségét még ekkor is a kastély tulajdonosa, hogy beleegyezett, hogy a szerelmesek egymáséi legyenek, és még a kastélyt is a feleségére hagyta. A szeretők összeházasodtak, de az asszony hamar rájött helytelen döntésére, s vissza akart térni a grófhoz, az azonban már nem fogadta vissza. Ekkor a grófné bánatában kiugrott a kastély egyik emeleti ablakából és szörnyethalt.
A történet így is, úgyis szomorú véget ér, s hogy mi az igazság, azt csak a rejtélyes kastély hallgatag falai tudják… Az viszont tény, hogy az óra számlapján a 11-es számnál található egy kis ablak – ezen keresztül végezték az óra karbantartási munkálatait, innen pedig a négyes szám volt a legnehezebben elérhető.
Az óra most is működik, harangjátékkal jelzi az idő múlását, a titokzatos kastély pedig ma szanatóriumként üzemel.
(A legenda megtalálható a Horváth Zoltán György – Kovács Sándor szerkesztette Kárpátalja kincsei című kötetben.)