Kárpátalja anno: a huszti zsinagóga

Kárpátalján jelentős számú zsidó közösség élt a második világháborúig. Az 1921-es csehszlovákiai népszámláláskor több mint nyolcvanezren vallották magukat izraelita vallásúnak. Nagy részüket 1944 tavaszán koncentrációs táborba hurcolták – Husztról és környékéről közel négyezer főt –, s mindössze hétezren élték túl a megpróbáltatásokat.

Az izraelita vallást gyakorlók egykor minden nagyobb kárpátaljai településen építettek imaházat vagy zsinagógát. Ezek többsége a nagy világégést követően elpusztult.

A huszti különleges ikerzsinagóga is csak részben élte túl a XX. századot, bal oldali részét a csehszlovákok lebontották. A miskolci és a mádi zsinagógákhoz hasonlóan a huszti födéme is kilenc boltmezős, homlokzatát pilaszterek és lizénák tagolják mezőkre. Szintenként három ablakot magában foglaló karzatja és három egy-egy ablakkal rendelkező imatere van az épületnek. A keleti falon szintenként két elnyújtott ablak van, amelyek a frigyszekrényt zárják közre. A frigyszekrény feletti félkör ablakot befalazták. A bima – az emelvény, ahol a Tórát olvassák – nyitott. Szabályosan elhelyezett padok nincsenek.

A zsinagóga ajtaja egykor egyenesen az utcára nyílt, később az utcarendezéskor kerítést építettek elé.

Egy 2004-ben készített interjúban a Huszton élő 79 éves Katz Mózes így emlékezett vissza az 1956-os évekre, s ezen belül is a huszti zsinagógára:

„Miután átköltöztünk Husztra, a feleségemmel eljártunk a zsinagógába. A huszti zsinagóga volt az egyetlen Kárpátalján, amely még ezekben az években is működött, és nem zárták be, nem rombolták le. A huszti zsidók kiálltak mellette. A zsinagóga egy cipőgyár mellett volt. A helyi hatalmasok úgy döntöttek, hogy átadják az egészet a gyárnak, lebontják a zsinagóga körüli kerítést, és ott csinálják meg a cipőgyár klubhelyiségét. De egy teljes napig védték a zsinagógát a nők, öregasszonyok kapával és baltával, és nem hagyták, hogy elvegyék tőlük a zsinagógát, kiálltak mellette. Ha férfiak védték volna, nem öregasszonyok, mindet letartóztatták volna, és börtönbe vagy Szibériába küldték volna, de öregasszonyokra mégsem lehet kezet emelni. Ez a csodával határos módon megmentett zsinagóga mindvégig működött a szovjethatalom idején, és működik még ma is.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma