Kárpátalja anno: a Vereckei-hágó első honfoglalási emlékműve

A Vereckei-hágó a magyar nép történetének egyik meghatározó helyszíne: 895-ben őseink többsége ezen a hágón keresztül érkezett meg a Kárpát-medencébe. A későbbiekben a mongol-tatár hadak szintén az Északkeleti-Kárpátok eme szakaszán léptek be a Magyar Királyság területére, hogy végigpusztítsák országunkat. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc Lengyelországból ugyanitt érkezett meg szülőhazájába, majd itt hagyta el örökre szeretett földjét. Az első és a második világháború idején is jelentős harcok dúltak ezen a területen.

A 839 méteres magasságban fekvő Vereckei-hágón először 1881 szeptemberében állítottak fel egy négy méter magas kőoszlopot a honfoglalás emlékére Pum József megyei királyi főmérnök és Buzáth Károly járási főszolgabíró közreműködésével. A magyar−lengyel határon álló obeliszken a munkácsi vasgyárban öntött elliptikus formájú vastáblát helyeztek el, amelyre Kóródi Sándor beregszászi ügyész, költő versét vésték:

„Honfi e bércormon,
szíved hevesebb dobogása jelzi,
hogy ősi honod drága határa ez itt.
Itt hangzott egykoron riadó csatakürtje Lehelnek.
Nagy Rákóczink itt hullata búcsú könnyűt
Szent kegyelet tüze gyúl itt minden csipkebokorba
Oldozd meg saruid: Szent hely ez itt, ahol állsz.”

Öt évvel később, a millennium évében Erdély Sándor igazságügyi miniszter felavatta Drawek Ede szobrászművész Bereg vármegye felkérésére készült alkotását, a négy méter magas, alul hasáb alakú, felül gúlaszerű gránit obeliszket. Az alsó részen négy márványtáblát helyeztek el, amelyeken Kóródi Sándor verse mellett az emlékmű felállításnak körülményeit írták le. A felső részre egy ősi jelkép, az ötágú csillag került. A pentagramma minden korban mást jelentett: szimbolizálták vele a tökéletességet, az öt irányt (elöl, hátul, balra, jobbra és felül), az öt csillagot (Jupiter, Merkúr, Mars, Szaturnusz és Vénusz), az öt őselemet (tűz, víz, föld, idea, levegő); s ez jelképezte a tudományok kulcsát, a betlehemi csillagot, az öt érzéket és a titkok nyitját is.

Sajnos az emlékmű csak rövid ideig hirdethette népünk dicsőséges múltját, hamarosan ugyanis sorsunk rosszra fordulásának jelképe lett: 1919-ben a cseh hatóságok leverték a márványtáblákat, az obeliszket pedig megcsonkították. Húsz évvel később − miután Kárpátalja visszakerült a Magyar Királysághoz – az emlékművet felújították, és egy diadalkaput építettek mellé a lengyel−magyar átkelőhöz. Amikor 1944-ben az orosz hadsereg elérte a Kárpátok határait, egy honvéd az obeliszken álló új emléktáblát levette és elmenekítette. A tábla azóta sem került elő.

Az oroszok bejövetelével megszűnt a lengyel−magyar határ, Verecke két szovjet megye közé ékelődött. Az emlékmű még évtizedekig állt, azonban egyre rosszabb állapotba került. 1975-ben rombolták le, amikor a szovjetek egy 1944-es összecsapásnak állítottak emlékművet a Vereckei-hágón. Az obeliszk darabjait szétszórták, talapzatát a hágó galíciai oldalának egyik völgyébe gurították le, felső ötágú csillagot ábrázoló részét a közeli Tuholka falu lakosai tulajdonították el, és egy II. világháborús emlékművet kreáltak belőle.

A Vereckei-hágón évtizedekkel később, 1996-ban kezdtek hozzá Matl Péter szobrászművész tervei alapján egy új honfoglalási emlékmű elkészítéséhez, melyet 2008-ban avattak fel.

 Marosi Anita

Kárpátalja.ma