Kárpátalja anno: Ugocsa vármegye

Ugocsa vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északkeleti részében, utolsó székhelye Nagyszőlős volt. Területét Ukrajna, Magyarország és Románia között osztották fel.

A vármegye területének nagy része túlnyomóan síkság volt. A keleti részére, a Tisza folyó bal partjára benyúlt az Alföld, míg a folyó jobb partján kisebb hegység, a Nagyszőlősi-hegység feküdt. Legfontosabb folyója a Tisza. Északról Bereg vármegye, keletről Máramaros és Szatmár, délről Szatmár vármegye, nyugatról pedig Bereg és Szatmár vármegyék határolták.
Ugocsa vármegye vármegye előzménye a 12. századtól az ugocsai erdőispánság volt, amelyik a 14. században a sásvári várispánsággal (Tiszasásvár) egyesülve alakította ki a nemesi Ugocsa vármegyét. A volt erdőispánság jelentős területei azonban Máramaroshoz és Szatmár vármegyéhez kerültek.
Területe 1910-ben 1213 km²volt.
Ugocsát 1918-ban a csehszlovák hadsereg megszállta, és Csehszlovákiához csatolta. A háborút lezáró békeszerződések alapján a megye 404 km² területű déli részét Románia kapta és Magyarországé maradt egy négyzetméterekben mérhető kiterjedésű lakatlan rész. E területet először Szatmár vármegye szomszédos községeihez csatolták, majd az 1923-as közigazgatási rendezéskor Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye része lett.
Az első bécsi döntés alapján 1938-ban Magyarország más területek mellett visszakapta Ugocsa határ menti nyugati részét, ami az ekkor alakult Bereg és Ugocsa közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye része lett. 1939-ben, amikor a magyar csapatok megszállták és Magyarországhoz csatolták Kárpátalját, annak a Trianon előtt Ugocsa vármegyéhez tartozott részeit a Máramarosi közigazgatási kirendeltségbe osztották be.
Amikor 1940-ben a második bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolták Ugocsa déli részét is, Bereg és Ugocsa megyét szétválasztották. Ekkor Ugocsához nem csak a Romániától visszatért részt, hanem az 1939-ben Kárpátaljánál hagyott községeinek nagyobb részét is hozzákapcsolták, így a vármegye területe 1941-ben 894 km² volt.
A második világháború után helyreálltak az 1938 előtti határok, Ugocsa északi részét azonban 1946-ban Kárpátalja részeként Csehszlovákia átadta a Szovjetuniónak, azon belül Ukrajnának.
Ugocsa vármegye magyarországi, néhány négyzetméteres része 1945-től Szatmár-Bereg megye, majd az 1950-es megyerendezés óta Szabolcs-Szatmár megye része, melynek neve 1990 óta Szabolcs-Szatmár-Bereg. Az északi rész a Szovjetunió megszűnése óta Ukrajna Kárpáton túli területéhez tartozik, azon belül nagyrészt a Nagyszőlősi, kisebb részei a Huszti és az Ilosvai járáshoz. Az egykori vármegye déli része a romániai Szatmár megyéhez tartozik.
Lakosság

A vármegye összlakossága 1910-ben 75.461 személy volt, ebből:

32.076 (42,51%) ruszin
28.852 (38,23%) magyar
8.830 (11,70%) román
5.447 (7,22%) német
40 szlovák
216 egyéb

Közigazgatás

A vármegye évszázadokon át két járásból állt, csupán 1918-ban szerveztek egy harmadikat:

Tiszáninneni járás, székhelye Nagyszőlős (elnevezése 1918-tól Nagyszőlősi járás volt)
Tiszántúli járás, székhelye Halmi (elnevezése 1918-tól Halmi járás volt)
Királyházai járás, székhelye Királyháza (1918-ban szervezték)

1938-40 között, amikor az első bécsi döntés következményeként Magyarországhoz tartozott és Bereg és Ugocsa k.e.e. vármegye része volt a vármegye nyugati sávja, az egykori Ugocsa községei a Tiszaújlaki járáshoz tartozott, melynek székhelye Tiszaújlak volt.
1940-44 között, amikor a vármegye egésze ismét Magyarországhoz tartozott és nagy része ismét önálló megyeként működött, a járási beosztás az alábbi volt:
Nagyszőlősi járás, székhelye Nagyszőlős
Halmi járás, székhelye Halmi.

Forrás: wikipedia.org