Magyar feltalálók: Mechwart András és a hengerszék

Barna kifli, magos zsemle, cipó, fehér kenyér, kakaós csiga… Mind-mind sütőipari termék, melyek kötődnek a malomiparhoz, és ezzel együtt Mechwart Andráshoz.

Az említett feltaláló a malomipari technológiában alkotott nagyot azzal, hogy feltalálta egyebek mellett a hengerszéket.

A magyar ipartörténet egyik legkiemelkedőbb képviselője a bajorországi Schweinfurtban született. Augsburgban szerzett mérnöki diplomát. 1859-ben Ganz Ábrahám Magyarországra hívta, az ő halála után huszonöt éven át vezérigazgatóként irányította a Ganz-gyárat. Kiváló műszaki és közgazdasági szakember volt, hatalmas fejlesztési és korszerűsítési tevékenységének eredményeként világvállalattá fejlesztette az üzemet, mely a hazai ipari termelés egyik fellegvára volt. A századfordulóra a hatvanfős gyár 6000 embert foglalkoztató nagyüzemmé vált.

Számos találmány megalkotásában társfeltalálóként működött közre. Mechwart tervezőmérnökként is nagyot alkotott – világviszonylatban is. Legfontosabb találmányai a hengerszék tökéletesítéséhez kapcsolódnak, ezekkel a malomipar fejlesztésének alapjait vetette meg. A fejlesztőmunka másik produktuma a forgóeke volt, melynek tökéletesítésén Mechwart haláláig dolgozott. További találmányai voltak az ún. Mechwart-féle oldható tengelykapcsolók és a villamos fadöntő gépek is – olvashatjuk a hiresmagyar.hu oldalon.

1874–1876-ban válság fenyegette a Ganz-gyár létét. Ekkor lépett elő Mechwart András zsenialitásával, s ekkor fejlesztette tovább a hengerszéket. A malom legfontosabb részét jelentő hengerszéken – mely egyszerű szerkezetű gabonaőrlő volt – a porcelán hengereket kéregöntésű acélhengerekre cserélte, amelyek a gabonát sokkal finomabbra és tökéletesebbre őrölték. Emellett bevezette a hengerpárok rugós összeszorítását, és burkolattal látta el az egész hengerszéket. Szabadalmának előnye a többi szerkezettel szemben az volt, hogy figyelembe vette, hogy a rovátkák kialakítása, száma, alakja, ferdesége és egymáshoz viszonyított helyzete nagyban befolyásolja az őrlés minőségét – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. Találmányát közel hatvanféle változatban gyártották. A sorozatban gyártott hengerszékeket az egész világra exportálták, így azok döntően megalapozták a magyar malomipar hírnevét.

Mechwart azt is felismerte, hogy a válsággal teli időszakban muszáj több lábon állni. Ezért 1878-ban létrehozott egy villamossági műhelyt, ahol elismert szakemberek dolgoztak. Az ő tudásuk és munkájuk segítette hozzá a Ganz-gyárat, hogy Európa első villamossági üzemeként debütáljon.

1889-ben a tudós figyelme a szántógépek felé fordult, és jelentős szerepet vállalt a Bánki Donát által megálmodott forgóeke kifejlesztésében, amely a kor egyik kiemelkedő találmányává vált.

A fentiek alapján állíthatjuk, hogy rendkívüli műszaki érzéke a gazdasági problémák iránti átlagon felüli érzékenységgel párosult. Ez azért különösen említésre méltó korunkban, amikor a műszaki és gazdasági érdekek pillanatnyi harcának vagyunk tanúi, mert Mechwart még hitt a használható és időtálló, jó termék előállításának fontosságában.

Mechwart András életműve a szakmai szempontokon túlmenően is igen figyelemre méltó. Példaértékű élete, műveltsége, humanista életszemlélete, és a köz javára törekvő gazdag életútja a mai napig érvényes, amit nem árt újra és újra emlékezetünkbe idézni.