Magyar feltalálók: Wigner Jenő és az atomreaktor

Az atombomba felfedezése nagy és – mondhatjuk – merész lépés volt, mely jelentősen megváltoztatta az egész világ haditechnikai eljárásait. Előző cikkünkben már szót ejtettünk arról az öt magyar tudósról (Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János, Teller Ede), akik fontos szerepet játszottak az atombomba felfedezésében és megalkotásában. Ismerkedjünk meg ezúttal Wigner Jenővel, aki az első atomreaktor elméleti számítója és tervezője volt. Lássuk, neki milyen szerep jutott még a haditechnikai eszköz megvalósításában.

Wigner Jenő 1902. november 17-én született Budapesten – olvashatjuk az sztnh.gov.hu oldalon. A középiskolát a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. 1920-ban érettségizett, majd a budapesti Műegyetemre iratkozott be. A tantárgyak között leginkább a fizika érdekelte. Tanulmányait a berlini Technische Hochschule-ban folytatta, részt vett a Berlini Egyetem híres fizikai szemináriumain, ahol megismerhette Albert Einsteint, Max Planckot és Max von Lauét. Itt találkozott Szilárd Leóval is, akihez azután egész életét végigkísérő, szoros barátság fűzte. Másik közeli barátja, a XX. század legnagyobb matematikusának tartott fasori diáktárs, Neumann János volt.

1925-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett. Ugyanebben az évben elkészítette a Molekulák képződése és szétesése című doktori disszertációját, amelyet a kvantumkémia első műveként tartanak számon. 23 évesen tért vissza Budapestre, hogy eleget tegyen apja akaratának, és a Mauthner Bőrgyárban kezdett el dolgozni. Mindeközben azonban a tudományos élet felfedezésein járt az esze. Kis idő múlva külföldön kapott fizikusi állást – írja a feltalaloink.hu. A tanítás mellett az atomok tanulmányozásával foglalkozott. Felismerte a tér-idő szimmetria szerepét a kvantummechanikában.

Ez a felismerés vezette a csoportelmélet megalkotásához, amely azóta is nélkülözhetetlen eszköze az elméleti fizikának. A 30-as években Amerikába költözött. A wisconsini egyetem tanára lett, majd pedig a Princetoni Egyetem előadója.

1939-ben Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő győzte meg Albert Einsteint, hogy levelet írjon Franklin D. Roosevelt elnöknek. A híres levélben Einstein az atombomba haladéktalan kifejlesztését javasolta. Így részese lett a híres Manhattan-terv kivitelezésének. Egy fizikusokból álló csoport vezetője lett, melynek feladata az első atomreaktor megtervezése és megépítése volt. Wigner tervezte, valamint építette az első vízhűtéses atomreaktorokat, majd a reaktorok biztonsága érdekében ő ajánlotta, hogy a neutronok lassítására szintén vizet alkalmazzanak. Ma ezen az elven működik a világ atomerőműveinek 90 százaléka. Noha több társával egyetemben az atombomba megalkotásán dolgozott, mégis nagyon letörte, amikor látta, hogy Hirosimára és Nagaszakira ledobták a bombát. Ugyanakkor védelmezője maradt az amerikai hadseregnek, és továbbra is úgy gondolta, hogy az atombombára szükség van.

A későbbiekben is az atomreaktorok tervezésével és építésével foglalkozott. Munkáját 37 szabadalom fémjelzi. Ezek a szabadalmak magukban foglalják a legtöbb reaktortípust, amelyek az azóta eltelt évtizedekben kereskedelmi sikereket értek el. Többek között ezért is őt tartják a világ első reaktormérnökének.

1963-ban Nobel-díjat kapott a szimmetriaelvek szerepének felismeréséért a kvantummechanikában.

1971-ben vonult nyugdíjba, előadásokat azonban továbbra is vállalt. Utolsó éveiben többször visszalátogatott szülőhazájába is. Princeton-ban hunyt el 1995. január 1-jén. Halála után, 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia (a Paksi Atomerőművel együttműködve) a nukleáris tudomány és technika kiemelkedő alkotói jutalmazására Wigner-díjat alapított.

„A tudományos elméknek az a galaxisa, amely az atomenergia felszabadításán dolgozott, valójában a Marsról érkezett látogatókból tevődött össze. De nehéz volt számukra, hogy idegen akcentus nélkül beszéljenek angolul, ezért álcázásként magyarnak mondták magukat” – írja szellemesen Fritz Houtermans, a csillagenergia nukleáris eredetének felismerője. Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó, Teller Ede és Kármán Tódor alkotta azt a kis csoportot, amely a számítógép, az atomreaktor, atom- és hidrogénbomba, valamint a sugárhajtású repülőgép feltalálásával, illetve megalkotásában való részvételével hihetetlen mértékben gazdagította az Egyesült Államok tudományát, technikai potenciálját, és járult hozzá a nemzet és a demokrácia védelméhez.

Tudóstársaik intelligenciájuk és kreativitásuk elismeréseként maguk között marslakóknak nevezték őket, bár Wigner – a többiekkel ellentétben – nem szerette ezt a titulust.

Sajnos ma már egyetlen marslakó sem él. (Teller Ede volt az utolsó.) Életművük a tudomány és technika iránt vonzalmat érző, érdeklődőbb tanulóifjúság számára követendő példa lehet” (Varga János, Nukleon, VII. évf. (2014) 157).

Gál Adél
Kárpátalja.ma