Ez év május 22–23-án kárpátaljai magyar gazdák majd 50 fős csoportja tanulmányúton vett részt a „Pro agricultura Carpathica” Megyei Jótékonysági Alapítvány szervezésében, kecskeméti, szentesi, Szegvár környéki, zömében zöldségtermesztő gazdaságokban. A gazdag szakmai program összeállításában és lebonyolításában a Rijk Zwaan–Budapest munkatársai voltak segítségünkre Ragyák László vezetésével.
Kalocsay Géza Beregszászban született 1913. május 30-án.
A MindigNő Portál 2013-ban is meghirdeti cikkíró versenyét.
Úgy látszik, Ungváron divatba jött az utcákon parkoló autók gyújtogatása.
Napjainkban nem akad hétköznapibb eszköz a gyufánál, pedig kétszáz évvel ezelőtt még egy épphogy kifejlesztés alatt álló, igen veszélyes tűzszerszám volt, melyet csak az egyik legkiválóbb magyar vegyész, Irinyi János „szelídített meg” és tett általánosan használt árucikké.
Történt, hogy egy ismerősöm a kisunokáját – annak közelgő születésnapja alkalmából – meg szerette volna lepni valamivel. Összeült hát a családi kupaktanács, s a fejekben forogni kezdtek a gondolatok: mit vegyünk? Végül a kókuszdió mellett voksoltak, melyről korábban már a kis ünnepelt is szót ejtett.
„Minap ismeretlen férfiak csengettek be a lakásunkba, s azt követelték, hogy fizessem vissza kamatostul a kölcsönt, melyet szerintük egy banktól vettem fel, holott addig annak a pénzintézetnek a létezéséről sem tudtam.
Első kivégzését (háromszor kövezték meg) túlélve Pál megérti apostoltársaival együtt, hogy a Krisztus követéséhez hozzátartozó szenvedést nem lehet megkerülni („sok nyomorúságon át kell bemennünk Isten országába” – ApCsel 14,22). Súlyos tapasztalatokkal, de annál hitelesebben, Urától szüntelenül új erőt és reménységet kapva látogatja végig Pál a gyülekezeteket. De hogyan erősíti őket? Biztat, hogy maradjanak meg a…
Miért marad meg az akcentus akkor, ha gyerekkorunk után tanulunk meg egy nyelvet?
End of content
End of content