25 éves a csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió
Aligha van Kárpátalján olyan ember, aki ne ismerné Csongor település nevét. Ezt pedig elsősorban az itt működő Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Missziónak köszönheti, ahol nem csupán alkohol-, dohányzás-, gyógyszer- vagy kábítószerfüggők, depressziósok, okkultizmustól megkötözöttek stb. nyertek gyógyulást, szabadulást Jézus Krisztus által, de igen sokan – letéve bűneiket a kereszt alatt – itt találtak rá az igaz, az örök életre vezető útra, itt erősödhettek hitükben…
Október elején a misszió huszonötéves működéséért, a munkatársakért, az itt megtért emberekért, a visszakapott és új életekért adtak hálát Istennek több százan. A megjelenteket ifj. Pocsai Sándor helyi lelkész köszöntötte, aki kiemelte: a csongori misszió, a Béthel, az Istennel való találkozás helye, s a vele való találkozáskor dönteni kell. Ha mellette döntünk – áldás lesz életünkön.
„Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek” – kezdte igei szolgálatát az Ézsaiás próféta könyve első fejezetének első verse alapján Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, utalva arra, hogy a csongori misszióban sokan olyanok kaptak kegyelmet, akik addig nem is keresték az Urat. De Ő kereste őket, s itt hagyta magát megtalálni.
Ám nem a magunk erejéből jutottunk el idáig, mondta: Jézus már ott várt a forrásnál. Hálásak vagyunk, hogy az Úr elküldte fiát, hogy „legyen emberünk”, hangsúlyozta az igehirdető. Aki hálát adott azokért a szolgálattevőkért, akik Isten hasznos eszközeiként segítenek embertársaiknak eljutni a keresztig, bátorítanak arra, hogy ott letegyék bűneiket, hogy megszabadulva reményt kapjanak az örök életre, ami hálára és cselekvő szeretetre buzdítja őket.
Id. Pocsai Sándor lelkész a misszió indulására és az eddig megtett útra emlékezett vissza. Mint megtudtuk, a dömösi Református Iszákosmentő Misszió munkájával megismerkedve született meg a vágy, hogy Kárpátalján is legyen ilyen szolgálat. Hosszú utat tettek meg a megvalósításig, amit sok-sok ima, Istentől elkért útmutatás előzött meg. 1997-ben 15 gyógyulni vágyóval kezdte meg szolgálatát Csongoron a misszió, s már két év múlva 80-120 résztvevője volt egy-egy gyógyító alkalomnak. Pocsai Sándor beszámolt az építkezésekről is, hogyan vezetett Isten segítő embereket, hogyan rendelte ki mindig a szükséges anyagiakat ahhoz, hogy végre méltó körülmények között tudják fogadni a szabadulni vágyókat.
Hogy milyen eredményességgel működik a misszió? Erre a média által gyakran feltett kérdésre a magvető példázatával válaszolt a lelkész: „Némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.” Ez utolsó mondattal arra is utalt Pocsai Sándor, hogy akiket itt a Fiú megszabadított, azok közül sokan hálásak, adakozóak, és küldetésüknek érzik, hogy másokat is a kereszthez vezessenek. Az ének szavával hívta fel a figyelmet: „A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad”.
A hálaadó csendesdélutánon többen is bizonyságot tettek Isten szabadító kegyelméről, és számos hálaadó, hiterősítő ének hangzott el. Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget.
Marton Erzsébet
Forrás: refua.tirek.hu
Fotó: Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió Facebook-oldala