Az Úr napja
„Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való kenyeret.” (2Móz 16,29)
Volt már olyan főnököd, aki meglátott téged pihenni, erre hozott neked csokoládét, hogy teljes legyen az örömöd? Vannak ilyen drága jó lelkek, de valljuk be, nagyon ritka az ilyen. Egy dolgozó felé nem az az elvárás, hogy jó nagyokat ejtőzzön. Épp ellenkezőleg: a munkaidejét teljes egészében hasznosan töltse el, a feladatát minimális idő alatt maximális eredménnyel végezze. Magyarán: teljesítsen, teljesítsen, teljesítsen!
A világ Ura és Parancsolója nem így viszonyul hozzánk. Neki elsősorban nem a munkásai vagyunk, hanem drága gyermekei. A tíz legfontosabb parancsolatának sorában a negyedik azt írja elő, hogy a hetedik nap meg kell szűnni a munka számára. Tedd le, hagyd ott, feledkezz meg róla! Cserébe Ő megteremti a lehetőségét annak, hogy ez ne legyen kiesés.
Most is ezeregy teendőnk volna, tele van a fejünk gondokkal, bajokkal, megoldásra váró feladatokkal. De mi, a hitnek emberei ma választhatjuk azt, hogy nyugodtan hátra dőlünk. Hagyjunk időt magunknak, hogy kibontsuk Isten mai adventi ajándékát, a nyugalom napját! Visszamegyünk az eredetéhez, megkeressük az igazi tartalmát, és elnapoljuk a holnap aggodalmait.
Legyen ez az Úr szeretetének napja: mi ne tegyünk semmit sem, csak engedjük, hogy szeressen az Isten!
Olasz Tímea
Forrás: teso.blog