Karácsonyi szokásaink nyomában
A családok többsége szívesen tartja a családi hagyományokat karácsonykor, anélkül, hogy tudná, pontosan mi is az eredetük. Pedig a néphitben megtaláljuk a magyarázatát, mit miért kell tenni, enni, mivel kell vigyázni, mit kell elkerülni a karácsonyi időszakban.
A karácsonyfa állítását a magyar hagyomány december 24-re teszi, ez a szokás fokozatosan kezd átalakulni, sokan december elején már posztolják a karácsonyfájukat a közösségi oldalakon.
Pedig a néphit úgy tartotta, a fenyőfát 24-én kell bevinni a lakásba, ha korábban visszük be, akkor kapzsiságunkkal felhívjuk a gonosz szellemek figyelmét.
Szerencsére van a bajnak ellenszere is, friss fagyöngyöt kell akasztani az ajtó fölé, mert a fagyöngy minden ártó szellemet elüldöz.
A karácsonyi öltözködésre is voltak szabályok, ám se a karácsonyi pizsama, se a csúnya pulcsi nem szerepelt ezek között.
Úgy tartották, karácsonykor a legszebb ruhánkat kell felvenni, de ne legyen új holmi, mert az balszerencsét hoz.
Karácsony napján a szemetet nem szabad kivinni a házból, mert eltávozhat tőlünk a szerencse, ahogy a mosást is el kellett hagyni, és száradó ruha sem lehetett a házban. Ezeket a munkákat előre megtervezték. Viszont
takarítani december 24-én kellett, az asszonyok kisöpörték a házat, nehogy a koszba beköltözzön az ördög.
A régi vallásos szokások szerint a katolikusok Szenteste éjfélkor vagy 25-én napközben misére mentek, szenteste böjtölniük kellett, húsmentesen étkeztek. A reformátusok 24-én mentek istentiszteletre, másnap vacsorán vettek részt. Minden háznál összegyűlt a tágabb család, a ritkán látott rokonok is eljöttek, és mindenki hozzájárult a karácsonyi ételekkel az ünnephez.
Mi kerüljön az asztalra?
Először is piros abrosz, mert az az öröm színe. A karácsonyi ételek jellemző alapanyagai a káposzta, a bab, a lencse voltak, illetve, az aszalt gyümölcsök, a mák, az alma, a dió és a sült tök. A mákos étel azért fontos, hogy pénz álljon a házhoz. Éjjelre is hagytak kint belőle az asztalon, hogy jusson a hazalátogató lelkeknek és az angyaloknak is. A hal fogyasztása szinten az anyagi gyarapodást ígéri.
A maradékot és a morzsákat is becsben tartották, megőrizték, úgy hitték, betegséget lehet gyógyítani vele. Szórtak morzsát a gyümölcsfák alá, hogy jó legyen a termés.
Almát ettek éjfélkor, mert az jó egészséget hozott a családnak, diót pedig azért törtek, hogy lássák, milyen egészségre számíthatnak a következő évben. Akinek szép, egészséges diója termett, annak nem kellett betegséggel számolni, akinek beteges volt a diója, az gyengélkedést jelzett számára.
A falusi életben karácsony estén a gazdasszonynak nem volt szabad felkelni az asztaltól, mert a tyúkjai nem fognak sokat tojni. Az eladó lányoknak harangszókor be kellett szaladni a fáskamrába, és találomra felnyaláboltak valamennyi fát. Ha páros számút sikerült, akkor egy esztendőn belül férjhez mentek.
Ha a lányok meg akarták tudni, mi lesz a neve jövendőbeli férjüknek, akkor a karácsonyi kalács tésztájából el kellett lopni egy darabkát, hogy lepényt süssenek belőle.
De úgy, hogy senki se lássa. Karácsonykor első harangszókor meg kellett enni, majd kifutni az utcára és az első szembejövő férfitől meg kellett kérdezni a nevét, olyan nevű párra számíthatott a lány.
Forrás: hirado.hu
Nyitóképen: karácsony 1938-ban. Forrás: Fortepan/Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits fényképek