Vasárnapi üzenet

Krisztusban kedves Testvérek!

Pünkösd utáni 24. vasárnapunkon Jairust és a vérfolyásos asszonyt állítják elénk Szent Lukács evangéliumában.

ézus és a tanítványok visszatérnek Geráza földjéről. A Mestert és a tanítványokat nagy tömeg fogadja, mindenki szeretne valamit Jézustól. Ezek között első helyen áll Jairus, a zsinagóga elöljárója, de a háttérben ott van egy asszony is a saját kívánságával.

A nagyszülők és szülők igencsak megértik Jairus aggodalmát. Amikor gyermekünk, unokánk beteg, első feladatunkká válik a gyermek gyógyulásának elősegítése. Bele tudjuk hát élni magunkat Jairus helyzetébe, akinek nem csupán beteg, hanem haldokló a gyermeke. Jézus már korábban is sok csodát tett Kafarnaum városában, ezért hozzá folyamodik a zsinagóga elöljárója. A célja az, hogy a gyógyító eljusson a gyerekhez, amíg még nem késő, hiszen az idő sürget. De Jézus nem megy azonnal. Mint később Lázár esetében, itt is visszatartja valami. Egy asszony érinti meg Őt, aki ennek hatására meggyógyul a vérfolyásából. Amíg Jézus az Őt megérintővel foglalkozik, elszáll a kevéske idő, amiben Jairus reménykedett. Hozzák számára a tragikus hírt: „Lányod meghalt.” Mária és Márta szavai visszahangozhatnak a fejében: „Ha itt lettél volna, nem halt volna meg.” Jairus számára az emberi számítás szerint véget ér Jézus illetékességi köre, hiszen gyógyítani csak élőt lehet. De azért õ mégis reménykedik, és engedi, hogy a Mester elmenjen hozzá e jézusi gondolat kíséretében: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül!”

És valóban. Jézus, amikor már mindenki sír és gyászol, sőt még ki is nevetik Őt, visszahozza a gyermeket az életbe. A sötétség felhői eloszlanak, a gyász örömre fordul.

Az evangéliumban nemegyszer fordul elő, hogy Jézus közelében meghökkentő események történnek. Ahol Jézus jelen van, ott a csodák sincsenek messze. De ezek a csodák nem a mi terveink szerint mennek végbe, nem a mi elképzeléseinknek vannak alávetve, hanem Isten terve szerint valósulnak meg. Jézus arra biztat bennünket, hogy ne adjuk fel a hitünket még a reménytelennek látszó helyzetekben sem. Ez utóbbi nem egyszerű feladat. Látjuk Jairusnál, látjuk a holdkóros fiú édesapjánál, látjuk Máriánál és Mártánál, miképpen küzdenek saját kétségeikkel. De végül mindnyájuk számára kiderül, hogy Jézus igazat beszél életről, halálról, egészségről és betegségről, bűnbánatról és megbocsátásról. Ennek a hitnek az eredményeit ma is látjuk. Megjelennek vértanúink, hitvallóink életében. Azokéban, akik életüket adták a hitért, és azokéban is, akik hosszú fogságból tértek haza. Azokéban, akik életüket a jó cselekedeteknek szentelték, és azokéban is, akik bűnös életút után váltak Jézus követőivé. Megjelenik számtalan pócsi gyógyulás és szabadulás példáján, és nemegyszer megjelenik saját életünk történetében is. Jézus velünk van a világ végezetéig, és időről időre jelekkel, csodákkal emlékeztet bennünket, hogy nem vagyunk egyedül, van kihez fordulnunk még a kilátástalan helyzetben is.

Iván Gábor
görögkatolikus áldozópap

Forrás: Kárpátalja Hetilap

Nyitókép: Kárpátalja.ma