Őszi munkálatok a hajtatásos zöldségtermesztésben

Egyre közelebb jutunk ahhoz a pillanathoz, amikor a legkitartóbb gazdák is befejezik a munkát hajtatólétesítményeikben, s elgondolkodnak a jövőn. Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját ezúttal arról faggatjuk, miként alapozhatja meg valaki a következő sikeres termesztési idényt.

– Mi módon kezdjük el a felkészülést a következő idényre?

– Az új termesztési idényre való felkészülés kezdete általában mindjárt azután elkövetkezik, hogy a termesztő az őszi növényállomány felszámolása mellett dönt. A termesztés beszüntetésének oka ilyenkor ősszel különböző lehet. Dönthet így a gazda amiatt, mert már túl hideg van ahhoz, hogy érdemes legyen fenntartani a növényállományt, de azért is, mert esetleg a számos gombabetegség valamelyikének elburjánzása tette gazdaságtalanná a termesztést. A lényeg, hogy a felkészülés első és igen fontos lépése minden esetben a hajtatólétesítmény és a teljes növényállomány fertőtlenítése.

– Milyen szerek alkalmasak erre a feladatra?

– Korábban magam is ajánlottam a gazdáknak erre a célra az elemi kén elégetését, méghozzá 1 gramm/légköbméter mennyiségben. A hagyományos fóliasátrak esetében egy négyzetméter területre három légköbméterrel számolunk, vagyis egy négyzetméterre 3 gramm kén elégetése szükséges. A legújabb kutatások szerint azonban ez az eljárás nem a legmegfelelőbb, az elégetett kén ugyanis a fólia belső oldalán lecsapódva kénes savat képez, ami a gyártó szerint roncsolja a fólia műanyagának szerkezetét, miáltal romlik annak tartóssága, csökken az élettartama. Ezért leginkább a formalin alkalmazását javasolnám a gazdáknak. A megyében több településen találhatunk vegyi reagensek értékesítésével foglalkozó raktárakat, üzleteket, de akár gyógyszerlerakatoknál is beszerezhető a formalin. Ennek a formalinnak a 2 százalékos oldatát kell kipermetezni a növényállományra, majd 1-2 napra légmentesen lezárni a létesítményt, annak minden szellőzőnyílását. Ez a permet elpusztít a helyiség légterében minden élőt, s amikor a növények odabent csörgőre száradtak, kitakaríthatjuk a maradványokat. Természetesen az eljárás alkalmazásakor szigorúan be kell tartani az egészségügyi javallatokat, mindenekelőtt arra ügyeljünk, hogy legalább egy napig szellőztessünk, mielőtt belépnénk a formalinnal kezelt légtérbe.

A fóliasátrat ilyenkor bizony olyan alaposan ki kell takarítani, mintha a tisztaszobáról lenne szó, azaz semmilyen növényi maradvány, még csak egy apró gyom sem maradhat odabent. Ezeken a növényi maradványokon ugyanis áttelelhetnek a kórokozók, amelyek később óriási károkat okozhatnak a jövő évi növényállományban. Előfordul, hogy a magas növényállomány miatt nem sikerül tökéletesen a formalinos kezelés. Ilyenkor a növénymaradványok kitakarítása után ismét kezelhetjük a fóliasátor belső felületét. Ezzel a váz és a fóliaborítás közötti résekben esetleg még megbúvó kórokozókat is elpusztítjuk.

– Mi történjék a hajtató­létesítmény talajával?

– Mindenekelőtt át kell mosatni a földünket. A legtöbb létesítményben alkalmazott csepegtető öntözésnek köztudottan nagy átka, hogy elsősorban a csepegtetőszalag alatti terület ázik át a mélybe húzódó hagyma alakban, miközben a közlekedő utak alatti föld legfeljebb a kapilláris rendszer által szállított nedvességhez jut hozzá, miáltal ezeken a területeken a tápoldatozásból visszamaradó só a párolgás következtében olyan mértékben besűrűsödik, ami akadályozhatja az elkövetkezőkben a sóra érzékeny növényeink fejlődését, esetleg már a kikelésüket is.

Ezért az a teendőnk, hogy a létesítmény tökéletes kitakarítása után 120–180 liter/m2 vízadaggal alaposan átmossuk a talajt. Megjegyzendő, hogy a kijuttatandó konkrét vízmennyiséget ezen belül a talaj kötöttségétől függően határozzuk meg, nem feledve, hogy a kötött talaj követeli a bővebb öntözést. A vízszivattyúnk reális teljesítményét ismerve könnyen kiszámíthatjuk, hogy mennyi időre van szükségünk a teljes terület alapos elárasztásához, amivel a felhalmozódott sókat a talaj felsőbb rétegeiből az alsóbbakba moshatjuk ki. Célszerű az elárasztás-átmosás előtt valamilyen frézerrel, talajmaró eszközzel meglazítani – de nem elporosítani! – a föld felső rétegét, miáltal elősegítjük, hogy minél kevesebb víz folyjék el, s a vízáramlás iránya inkább a talaj felsőbb rétegeitől a mélyebben fekvők felé tartson.

– Mi történjék az ily módon előkészített talajjal?

– Az az adott terület felhasználásától függ. Amennyiben fűtött létesítményben foglalkozunk hajtatással, a talajnak az átmosás utáni kiszáradását követően behordhatjuk a trágyát vagy az esetleges talajjavító szereket. Talajjavító szereken ebben az esetben leginkább a gipszet és a mészport értjük. Ha lúgos kémhatású a talaj, vagyis pH-értéke meghaladja a hetet, akkor a kalcium pótlására gipszet szórunk ki, 100 négyzetméterenként legalább 5-6 kilót. Ellenkező esetben, tehát ha a talajvizsgálat azt mutatja, hogy savanyú a földünk, akkor mészport szükséges kijuttatnunk, ami 5–10 kg lehet négyzetméterenként a talaj pH-értékétől függően. Ilyenkor kell kijuttatni azt a szervestrágya-mennyiséget is, amelyet az adott fóliaházba szántunk.

– Mennyi szerves trágyára lesz szükségünk?

– Hogy konkrétan mennyi legyen a talajba bedolgozott szerves trágya mennyisége, azt leginkább az határozza meg, hogy mennyi áll rendelkezésre. A leggyakrabban ugyanis a talaj szerkezetével szokott gond lenni hajtatásban, s a szerves trágyát nem is annyira a kijuttatott tápanyagmennyiség szempontjából tartják nyilván – hiszen valószínűleg úgyis tápoldatozni fogjuk a növényállományt –, mint inkább a talajéletre, a humusztartalomra, a talajszerkezetre gyakorolt hatása a fontos. (Folytatjuk.)
Kárpátalja hetilap