A szelídség ereje
A Galatákhoz írt levélben olvashatunk a Lélek gyümölcseiről, ahol olyan pozitív tulajdonságok vannak felsorolva, amelyeket szívesen tapasztalunk másoktól, és hálás a szívünk, ha saját magunkban is felfedezzük néha őket.
Az egyik ilyen a szelídség, ami kedélyi, jellembeli tulajdonság, és a főbb jellemvonásai a nyájasság, gyöngédség, engedékenység, békés és türelmes viselkedés.
Mindig rácsodálkozom Isten hatalmára azzal kapcsolatban, hogy mennyire egyedinek teremtette az embert. Sokan vagyunk, sokféle természettel. Mindannyian máshogy kezeljük a konfliktust, a nehézséget, másképp reagálunk stresszhelyzetben. Valaki hevesebben, valaki pedig szelídebben. Nem mi döntünk efelől, kapjuk, örököljük a temperamentumunkat. De akkor hogy is van ez? Hogyan legyen szelíd az, aki természetéből adódóan lobbanékony?
A Bibliában olyan életeket, történeteket ismerhetünk meg, amelyeket Isten formált a Vele való járás közben. Ilyen például Mózes élete, ami – valljuk be – egyáltalán nem volt átlagos. Akkor születik, amikor egy olyan rendelet van érvényben, hogy meg kell ölni minden fiúgyermeket. Itt véget is érhetett volna az élete, de Istennek más volt a terve, és így megmenekül, a fáraó lányához kerül, ott nevelkedik. Róla a Mózes második könyvében azt olvassuk:
„Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment testvéreihez, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit, az ő egyik testvérét veri. Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.” (2Móz 2,11–12)
Mit tett itt Mózes? Engedte, hogy az érzelmei befolyásolják. Meglátta az igazságtalanságot és cselekedett. Nem gondolkodott, nem ment panaszt tenni, inkább hagyta, hogy az indulatai eluralkodjanak rajta. Ez a viselkedés egy lobbanékony, hirtelen természetű emberre jellemző. Tettét követően megijed, elmenekül a pusztába, ahol találkozik Jetróval, elveszi az egyik lányát és pásztor lesz. Közben formálódik a jelleme. Megváltozott az élethelyzete, és azt látjuk, nem háborog miatta, hanem elfogadja, hogy az előkelő fiú juhokat kell, hogy legeltessen.
Aztán megkapja az elhívását Istentől, próbál ellenkezni, hogy ő nem képes erre, nem tud ékesen szólni, Isten mégis biztatja, hogy vezesse ki népét Egyiptomból. A feladat, amit Mózes Istentől kapott, hosszú ideig tartott, ezalatt nagyon sok nehézségbe ütközik, a fáraó keménysége, a nép panaszkodása, a negyven évig tartó vándorlás, Áron hűtlensége. De ezekben a helyzetekben már nem a heves és indulatos Mózest látjuk. Sokkal inkább az alázatos és hűséges szolgát, aki kész engedelmeskedni Isten szavának. Mózes negyedik könyvében már ezt olvassuk:
„Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.” (4Móz 12,3)
Az ő példája bizonyíték arra, hogy egy heves és kételkedő jellemet is milyen csodálatosan át tud formálni Isten.
Régebben én nem nagyon értettem meg a visszahúzódó, szelídebb természetű embereket. Nem tudtam, hogyan közeledjek hozzájuk, hisz én egy beszédes, hangos, közvetlen jellemű ember voltam. Idővel valahogy mégis úgy alakult, hogy egyre több olyan barátom lett, akikre inkább a szelídség volt jellemző. Kezdtem megérteni és meglátni, hogy ez nem gyengeség, nem valaminek a hiánya, hanem érték.
Jézus életéből számtalan példát hozhatunk, amikor a felháborodás, a maga igazának bizonyítása helyett, szelíden válaszolt vagy alázattal hallgatott. Ő maga mondja:
„…tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29).
Pál a Filippiekhez írt levelében pedig arra buzdít, hogy
„A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt” (Fil 4,5).
Vagyis pontosan azt kéri tőlünk, hogy a mindennapokban mutatkozzon meg a cselekedeteinkben, a másik emberhez való viszonyulásunkban a szelídségünk.
Kedves Tesó, ma tedd fel magadnak a kérdést: hol tartok én ebben a jellemformálódásban? Engeded Istent munkálkodni az életedben? Hagyod Neki, hogy csiszolgasson még azokon a területeken, amiket nehezen tudsz letenni? Hidd el, Vele lesz a változás valódi, Ő az, aki ki tudja munkálni bennünk ezeket a gyümölcsöket.
Biró Alexandra
Forrás: teso.blog