„A földrészleg és ingatlan örökléséről”
„Édesapám 20 éve meghalt. Mivel nem végrendelkezett, édesanyám örökölte a családi házat és a földrészleget. Öcsémmel együtt éltek, azaz bejelentett lakcímük volt és az öcsém ma is ott lakik egyedül, de a családi ház nincs privatizálva. Édesanyám meghalt, végrendeletében a saját részét a bátyámra hagyta, aki külön él a családjával, az öcsémet, minket is kizárva az öröklésből. Azt mondták, ez nem gond, a törvény véd minket is, az öcsénket is. Amikor a bátyám elhunyt, az anyai végrendelet után a sógornőmre hagyott mindent (azaz az anyai örökséget). Így most mi és az öcsém nem örököltünk semmit?”
– Olvasónk levelének további részében egész sor kérdést fogalmaz meg a fentebb vázolt problémával kapcsolatban, amelyekre, sajnos, részletes és pontos válasz terjedelmi korlátok miatt e helyt nem adható. Ráadásul az idézett esetismertetés több ponton kiegészítésre szorulna. Ezért az alábbiakban csupán néhány szempontot és megválaszolandó kérdést fogalmaznék meg, amelyek alapján a kedves levélíró-olvasó majd eldöntheti, miként jár el a továbbiakban.
Az olvasó azt írja, hogy végrendelet hiányában édesanyja örökölte a családi házat és a földrészleget, ám a következő mondatban már arról tudósít, hogy a ház nincs privatizálva. Mindenekelőtt tehát azt kell tisztázni, hogy privatizálva lett-e az ingatlan, s ha igen, pontosan mikor, milyen körülmények között, s kik lettek a tulajdonosai.
Amennyiben például édesapja végrendeletileg hagyta volna az épületet a feleségére, az egyértelművé tette volna, hogy ő maga már rendelkezett az épület tulajdonjogával. Önmagában az a körülmény azonban, hogy az édesanya és fia a házba voltak bejelentve a kérdéses időben, még nem feltétlenül jelent tulajdonjogot, csupán lakhatási jogot, amely ráadásul nem is örökíthető tovább.
Miután az olvasó a továbbiakban azt írta, hogy édesanyja végrendelkezett a saját (ház)részét illetően, ezzel akár arra is utalhatott, hogy később, még az asszony életében megtörténhetett az ingatlan privatizációja. Mivel a levél szerint az édesanya ekkoriban fiával élt együtt a lakásban, s a privatizáció folytán az ingatlan tulajdonjoga egyenlő részben illeti meg mindazon nagykorú személyeket, akik a privatizáció pillanatában hivatalosan oda vannak bejelentve, feltételezhetjük, hogy az ingatlan tulajdonjoga fele-felerészben szállt kettejükre. Ez azt is megmagyarázná, miért írja az olvasó, hogy édesanyja végrendeletében csupán „a saját részéről” rendelkezett, s nem az egész ingatlanról. Ha viszont nem történt meg a privatizáció, továbbra sem beszélhetünk tulajdonjogról az ingatlannal kapcsolatban.
Amennyiben megtörtént a privatizáció, az anya valószínűleg jogosan hagyta a ház reá eső tulajdonrészét idősebb fiára a végrendeletében, s fosztott meg ezzel automatikusan minden más örököst – köztük olvasónkat is – a tulajdonlásától. Mindent elárul a vonatkozó jogszabályok szellemiségéről, hogy például Ukrajna Polgári Törvénykönyve (PTK) 1235. paragrafusának 1. pontja kimondja: az örökséghagyó örökösének jelölhet ki egy vagy több fizikai személyt függetlenül attól, hogy fűzi-e hozzájuk családi vagy rokoni kötelék – tehát akár a sógornő is lehet örökös. A 2. pont pedig hozzáteszi, hogy az örökséghagyónak jogában áll indoklás nélkül megfosztani az öröklés jogától bárkit a törvény szerinti örökösei közül (kiemelés tőlem) – vagyis családtagjait, rokonait is. Ugyanezért vélhetően az idősebb fiú sem vétett a jogszabályok ellen, amikor örökösének feleségét – a levélíró sógornőjét – nevezte meg végrendeletében.
A törvény ilyenkor csak néhány konkrét esetben korlátozza az örökséghagyó végrendelkezési jogát. A PTK már idézett 1235. paragrafusának 3. pontja ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy az örökséghagyónak nem áll jogában megfosztani az öröklés jogától azokat a személyeket, akik kötelező örökségrészre jogosultak. A jogalkotó mindjárt azt is hozzáteszi, hogy a végrendelet hatályát a kötelező részre jogosultakat illetően az örökség megnyílásakor, azaz keletkezése pillanatában állapítják meg.
A PTK 1241. paragrafusának 1. pontja értelmében kötelező örökségrészre jogosultak az örökséghagyó kiskorú, illetve nagykorú, de munkaképtelen gyermekei, munkaképtelen özvegye és munkaképtelen szülei. Ők a végrendelet tartalmától függetlenül igényt tarthatnak annak az örökségrésznek a felére, amely abban az esetben illette volna meg őket, ha az örökséghagyó nem ír végrendeletet, vagyis örökségét a törvény ilyen esetekre vonatkozó rendelkezései alapján osztották volna fel az arra jogosult örökösök között. A jogszabály ugyanakkor hozzáteszi, hogy a bíróságnak ilyen esetben is jogában áll a kötelező részre jogosult örökösök és az örökséghagyó közötti viszony és egyéb, az ügy szempontjából jelentőséggel bíró körülmény figyelembevételével csökkenteni a kötelező örökségrész nagyságát.
Összefoglalva: a végrendeletben nem szereplők közül csupán a kötelező örökségrészre jogosultak tarthatnak igényt részesedésre a hagyatékból, de ezek körét és jogosultságát is még a hagyatéki eljárás keretében megállapítja a közjegyző vagy a bíróság. A végrendeletből kimaradottaknak vagy az azzal elégedetleneknek utólag legfeljebb a végrendelet megtámadására nyílik lehetőségük indokolt esetben, ám ilyenkor is legfőbbképpen eljárási hibák miatt lehet keresettel élni a bíróságon. Még egyszer hangsúlyozom azonban, hogy mindez csak arra az esetre érvényes, ha privatizálva lett az ingatlan, és persze csak abban az esetben, ha az édesanya és a fia szabályos, a formai és tartalmi követelményeknek megfelelő végrendeleteket állítottak össze.
Ami mármost az olvasó öccsének esetleges tulajdonrészét illeti az ingatlanban, annak további sorsa attól függ majd, hogy hagy-e végrendeletet vagy sem. Végrendelet esetén az abban megjelölt személyek öröklik a ház tulajdonjogának rá eső részét – természetesen a fentebb ismertetett, az esetleges kötelező örökségrészekre vonatkozó megkötéssel. Végrendelet hiányában a törvény szerinti öröklés esete forog fenn, amikor a jogszabály az elhunytat túlélő házastársat, a szülőket, a gyermekeket sorolja az örökösök első körébe, majd közvetlenül utánuk, második körben, a testvéreket kezeli kedvezményezettekként. Az egy adott örökösi körhöz tartozók ilyenkor valamennyien egyenlő arányban részesülnek az örökségből.
Végül játsszunk el azzal a lehetőséggel, hogy az írásunk tárgyát képező ingatlan még nem lett privatizálva. Ebben az esetben a házba hivatalosan bejelentett személynek vagy személyeknek – az olvasó leveléből ítélve az öccse lakik most ott – van lehetősége arra, hogy tulajdonba vegye az ingatlant. Amennyiben az öcs még azelőtt távozna az élők sorából, hogy az ingatlant privatizálta volna, örökösei semmilyen igényt nem formálhatnak a házra, esetleg csak azok őrzik meg a lakhatás – s ezzel együtt a későbbi privatizáció lehetőségének – jogát, akik a hozzájárulásával még halála előtt hivatalosan bejelentkeznek az épületbe. Miután viszont megtörtént a privatizáció, az öccsnek jogában áll végrendeleti úton intézkedni az épület sorsáról.
A földrészlegek öröklésére alapvetően ugyanezek a szabályok vonatkoznak. Még mindig gyakorta előfordul, hogy a telket, amelyen az ingatlan áll, vagy az épülethez közvetlenül kapcsolódó háztáji földjét az ingatlan tulajdonosa nem privatizálta. Ez a körülmény azonban nem befolyásolja az ingatlan öröklésének és birtoklásának kérdését, legfeljebb a használata tekintetében adódhatnak gondok bizonyos esetekben. De ez már egy más kérdéskör.