Egy gazdálkodó, aki a községével is törődik

A salánki Barta Szilárd nem átlagos gazdálkodó. Hisz’ amellett, hogy „több lábon állva” igyekszik biztosítani önmaga és szépen gyarapodó családja megélhetését, évekig földmérőként szolgálta községét, jelenleg is községi tanácsi képviselő, és megvan a saját véleménye a falu közelébe tervezett, szemétfeldolgozással is foglalkozó nagyszőlősi járási szeméttelepről.

– Miután 1992-ben befejeztem a Munkácsi Mezőgazdasági Technikumot zöldség- és gyümölcstermesztő agronómus szakon, majd letöltöttem a katonai szolgálatomat, az akkor még létező helyi kolhozban álltam munkába. Már akkor is termesztettem szabadföldön uborkát eladásra, melyet Lemberg, illetve Ivano-Frankivszk megyékbe szállítottak el a viszonteladók – pillant vissza beszélgetőtársam az elmúlt évtizedekre. – Azután leépítés történt a kolhozban, közös megegyezéssel kiléptem a közös gazdaságból, mely azután meg is szűnt. A földosztás során édesapám és én 2-2, édesanyám és akkor még élő nagyanyám pedig 1-1 hektár szántóföldet kapott, melyen búzát, zabot, málét termesztettünk, amit a jószággal etettünk fel. Öt-hat disznót neveltünk, 1-2, egy időben pedig 3 tehenet is tartottunk. A tejet helybeli kontósainknak adtuk el, a hízókat viszonteladók vásárolták fel, a malacokon pedig az ilosvai vagy a nagyszőlősi piacon adtunk túl, akárcsak megannyi más salánki gazda.

– Nemsokára viszont Magyarországon vállalt munkát…

– Nehezen lehetett megélni a földből, amellett még nőtlen voltam, világot is akartam látni, ezért 2000-ben a nyugat-magyarországi Strabag cégnek bedolgozó egyik kft.-nél helyezkedtem el. Szerkezeti ácsmunkákat végeztünk, műszaki rajzok alapján dolgoztunk, én pedig értettem a műszaki rajzokhoz, így hasznát tudtam venni ezen ismereteimnek. Hidak felújításánál, felüljárók építésénél dolgoztunk Kaposváron, Zalaegerszegen, Veszprémben, Győrben, Nagykanizsán, Budapesten, majd feleségül vettem egy ugyancsak a magyar fővárosban munkát vállalt salánki lányt, és hazaköltöztünk.

– Több évig földmérőként dolgozott a Salánki Községi Tanácson…

– Az elődöm 2005-ben nyugdíjba ment. Pályázatot írtak ki az állásra, melyet megnyertem. Megjegyezném: az ukrán „zemljeporjadnik” kifejezés – ez volt a hivatalos státusom – nem pontos megfelelője a magyar „földmérő” kifejezésnek. Nem geodéziai munkával foglalkoztam, hanem nyilvántartottam, kinek, hol, mennyi földje van. Amikor munkába álltam, 3-4 füzetbe volt szétírva, ki mennyi birtokkal rendelkezik. Én pedig digitalizáltam az adatokat, számítógépbe tápláltam, kinek, hol, mennyi földterülete van, így most az illető nevének a beírásával azonnal megjelennek az adatok. Jelenleg 5288 hektárt tesz ki Salánk egész földterülete, ebből 2783,9 hektár áll mezőgazdasági megművelés alatt, amiből 1627 hektár szántóföld. A birtokok 2186 földtulajdonos között oszlanak meg.

Mezsgyehatárok kimérésével nem foglalkoztam, mert ezt csak licencióval rendelkező földmérő cégek végezhetik el. Ám természetesen, ha sor került egy mezsgyevitára, akkor a vitatkozó felek nem hívták ki mindig a földmérőket, így a térképek alapján én döntöttem el a vitás kérdéseket. De községi földmérőként csak minimálbért kaptam, aminél a rizikókkal együtt is több bevételt remélhetek, ha gazdálkodom, ezért gazdálkodtam is közben. Majd 2010-ben közös megegyezéssel távoztam a hivatalból, s bár a következő évben még visszamentem, tavalyelőtt végleg megváltam az állástól.

– Miként tud megélni a gazdálkodásból?

– Hét hektár szántóföldön gazdálkodom, tritikálét, zabot és kukoricát termesztek. A termény egy részét falubelijeim vásárolják meg, de más községekből is érkeznek vevők. Jelenleg öt disznót tartok, de bővíteni szeretném az állományt, mert némileg megemelkedtek a felvásárlási árak.

A kertben egy 250 és egy 180 négyzetméter alapterületű fóliaházat tartok fenn. Eredetileg mindkettőben uborkát termesztettem, de a kisebbikben most egy ideig szamócát fogok termeszteni. S tervezem, hogy a közeljövőben építek még egy fóliaházat…

– Jelenleg erősen foglalkoztatja a salánki közvéleményt a község közelébe tervezett szeméttelep vagy szemétfeldolgozó üzem kérdése. Mint tanácsi képviselőnek és mint a talajviszonyokhoz értő személynek, mi a véleménye a tervezett létesítményről?

– Amikor az AVE Nagyszőlős cég 2006-ban megkezdte a központi szemétszállítást a Nagyszőlősi járásban, Salánk volt az első község, ahol a lakosok szerződéseket kezdtek kötni a céggel. A hulladékot a nagyszőlősi városi szeméttelepre szállították, de ott már nem fér el több szemét. Felmerült, hogy Sárad mellett építenék fel a járási szemétfeldolgozó üzemet, de a helybeli lakosok erről hallani sem akarnak. 2010-ben Salánkra is ellátogattak a szemétszállító cég és a járás illetékes vezetői, és a községi tanácsülésen felvetették a kérdést, nem lehetne-e Salánk határában felépíteni a létesítményt, de a képviselőtestület nem támogatta a tervet. Több helyszín is felmerült, felvetették, hogy Tiszapéterfalva, Fancsika, Veréce mellé, Verbőc és Mátyfalva közé szállítanák a járás szemetét. Majd nemrég összehívták a községi tanácsi közgyűlést, ahol a polgármesterünk előadta: nem a salánki határban, de Salánk közelében, csak éppen feketepataki területen hoznák létre a létesítményt. Több képviselő azon a véleményen volt, hogy ha így áll a helyzet, akkor már inkább a salánki határban hozzák létre a feldolgozóüzemet, mivel több ígéretet is tett a szemétszállító cég, amiből haszna lenne a falunak, például megjavítanák az utakat. Ezt követően lakossági meghallgatásra került sor, ahol a megjelentek tiltakoztak a terv ellen. Azért is, mert már annyi ígéretben csalódtak, hogy nem tudnak hinni az ígéreteknek…

Személy szerint nem tartom helyesnek, hogy egy olyan területet jelölnének ki Salánkon a szemét elhelyezésére és részbeni feldolgozására, mely közel van a Borzsába ömlő Szalva csatornásított folyóhoz, és a terület igen lapos, a salánki köznyelv is csak mocsárként emlegeti. Szeméttárolót csak olyan helyen szabad telepíteni, ahol a talajvíz szintje nem magasabb, mint két méter. Viszont az említett területen tavasszal már egy ásónyom mélyen felbugyog a talajvíz, esős időben pedig áll a víz a területen. Amellett a Szalvának nincs is ott töltése, ha a szeméttároló gátja egy baleset miatt átszakadna, a szemét bekerülne a csatornásított folyóba, onnan pedig a Borzsába. Az is problémát jelent, hogy a terület jelenleg a községi legelőhöz tartozik, mely 80-90 hektárt tesz ki. Ennek nagy részén, 60 hektáron naperőművet akarnak létesíteni a közeljövőben. Már folyamatban van a szerződés megkötése. S ha most még 15 hektárt kihasítanának a tervezett szeméttelepnek, mi maradna a legelőből? A falusi emberek számára a legelő is fontos, mert ők csak a mezőgazdálkodásból tudnak megélni… Ráadásul az összegyűjtött szemétnek csak a 25 százalékát tudnák feldolgozni, a többi bálákba préselten állna, míg el nem földelik, és be nem takarják fóliával. Addig viszont bűzlene. A kijelölt hely 1500 méterre esik a legszélső salánki, és 1600 méterre a legszélső feketepataki telektől. S még csak a környéket is csúfítaná a szeméttelep, hiszen elég közel esne a keskeny nyomtávú vasútvonalhoz, a Puskino, illetve a Feketepatak felé vezető úthoz, a Salánk felé közeledőket a szeméttelep látványa is fogadná. És mi a garancia, illetve ki garantálja, hogy a szeméttelep megépítésekor betartják a technológiai előírásokat, amelyekkel kizárhatók lennének a későbbi ökológiai problémák? Sok a salánki emberekben – így bennem is – a bizonytalanság, a kételkedés, a félelem, ezért ódzkodunk a járási szemétlerakat Salánk közelében való felépítésétől.

Mindenképpen helyesnek és szükségesnek látom viszont, hogy a Nagyszőlősi járás és Salánk számára is fontos kérdésben helyi népszavazás döntsön. Legyen úgy, ahogy a többség akarja!