Kárpátalja anno: Schossel András és a munkácsi vasgyár
Igazi különlegesség ez az 1860-as években Munkácson készített, részben szürkére ónozott, áttört mintával díszített öntöttvas sakktábla, mely Schossel András kárpátaljai mester munkáját dicséri.
Igazi különlegesség ez az 1860-as években Munkácson készített, részben szürkére ónozott, áttört mintával díszített öntöttvas sakktábla, mely Schossel András kárpátaljai mester munkáját dicséri.
A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) 2014 októberében Kárpátalján is elindította a lelki elsősegély telefonos szolgálatát a krízishelyzetben lévők számára, a lelki egészség megőrzése és az öngyilkosságok megelőzése érdekében.
Húsvéthétfőn Salánkra látogatott dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök, aki jelenlétével és az ünnepi szent liturgia elvégzésével nagy örömöt szerzett a helyi görögkatolikus híveknek.
„Édes Irmikém! Ezen a kártyán láthatod az orosz népviseletet. A múlt vasárnap vettem le őket. Nem a legjobban sikerült, de azért jól kivehető a kis turbán, melyet az orosz menyecskék fejükön viselnek. Leveledet várva várom. Csókol és ölel számtalanszor szerető Tifikéd.” – olvashatjuk az 1903. augusztus 3-án, Fülöpfalván kelt képeslapon.
Doktor Irénke és férje, Sándor a Beregszászi járásban, Rafajnaújfaluban élnek. Harminc éve házasok. Nagycsaládra, sok gyermekre vágytak, de sokáig nem adatott meg nekik, hogy édesanya és édesapa legyenek. Kilenc évvel ezelőtt egyik hónapról a másikra teljesült a kívánságuk, s léptek egy új, számos örömmel és felelősséggel járó szerepkörbe: nevelőszülők lettek.
Kárpátalja területének közel felét (az adatok eltérőek, 45-56 % között mozognak) erdő borítja, melyben több mint 2000 fafajta és cserje található. Elsősorban a bükk, a fenyő és a tölgy honos vidékünkön, illetve nagy számban található nyárfa, vörösfenyő, égerfa, gyertyán, erdei fenyő, juhar és kőris a Kárpátokban.
Egy kastély, melyben egykor Liszt és Brahms is megfordult, mely tanúja volt a földbirtokosok báljainak, a zenekedvelő Plotényi család zenés estjeinek, egy letűnt kor varázsának.
Tegnap a Kárpátalja anno rovatba egy több mint 40 éves képet tettem fel, melyen a tiszabökényi görögkatolikusok pászkaszentelése látható. Egy hasonló fotót választottam a Kárpátalja ma sorozatba, mely két napja készült, s a Tiszabökénytől néhány kilométerrel arrébb fekvő Batár görögkatolikus templomának udvarát, s a húsvéti eledel megszentelését mutatja be.
„Szentséges Pászka lőn ma nekünk kinyilvánítva: az új és Szent Pászka. Titokteljes legtiszteltebb Pászka. Pászka, a Megváltó Krisztus. Szeplőtelen Pászka. Nagy Pászka, a hívők Pászkája. A Paradicsom ajtaját megnyitó Pászka. És minden hívőt megszentelő Pászka!” – éneklik a húsvéti sztihirát a görögkatolikus templomokban.
Élete folyamán legalább egyszer, a születésekor mindenki volt néhány napot kórházban. A szerencsésebbek talán soha többet nem szorulnak kórházi ellátásra, míg vannak olyanok, akik kénytelenek egy-egy hosszabb-rövidebb időszakot a fehér falak közt eltölteni. S ilyenkor hiába a gondos ápolás, a szakszerű orvosi ellátás, a rokonok látogatása s a tudat, hogy a gyógyulás a cél, bizony…
End of content
End of content