Kovács Vilmos: Kenyér és vers
Egy szürrealista költőnek
Egy szürrealista költőnek
Hajam még őrzi, tartja híven az éj fejemre hullt színét, és vért szivattyúz gyönge szívem. Ne tartsatok hát gyászmisét,
És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák.
Nagypéntek este az ég feketére vált, s hullt a könnye , mint a zápor.
Uram, csúfoltak, Kínoztak Téged Aki szerettél Minden szenvedőt.
A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon. A kanyargós úton, által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek.
Esik, esik, éjjel, nappal, párát sóhajt hegy és völgy,
„Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására.”
“Faluszéli bükkfa tövén bizsereg a hajnal. Madarak lepik el a mezőt:
Utamat kerestem, de a tomboló viharban ígéretét se láttam.
End of content
End of content