Füzesi Magda: Lamenta
egyre rosszabb versek akarják magukat megíratni porosodnak gondolataim
egyre rosszabb versek akarják magukat megíratni porosodnak gondolataim
Betűk és ajkak fennen hirdetik: Hogy a világ órjásilag halad; Mondják: az ember, ez erkölcsi lény, Tökélyesebb lesz minden perc alatt.
Magaslaton, felhők alatt kicsiny, kopár viskó halad a kárhozat színes útjain,
Neve napján Gergely szakállát megrázza,
Vidám lány Ildikó, tréfálgat, mókázik,
Nők nincsenek. A szám remeg. Nők nincsenek. Vannak anyák, és vannak leányok. És rengeteg Istennő, akikben kín remeg. Nők nincsenek.
Sáncban a hóvíz könnyű hajót visz,
Ha Zsuzsanna napján pacsirtadalt hallasz,
Ezt hordtad hát magadban, ez nem lettél soha élve: most, részeidre hullva megannyi tört felszín felmutat.
1 Mert elhagyatnak akkor mindenek.
End of content
End of content