Dsida Jenő: Az első hó
A kis angyalkák szürkeszín szitáján a földre szikra lisztszemek szitálnak s a fehér földre mosolyogva, lassan
A kis angyalkák szürkeszín szitáján a földre szikra lisztszemek szitálnak s a fehér földre mosolyogva, lassan
Néha ügyetlen vagyok Nem tartalak eléggé és elejtelek
Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye. Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye.
Behull a fény az ablakon. Reggel-e vagy végítélet?
Ma ősz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az asztalkán fajanszban
Bízó hadi néppel Itt tanyázott Árpád. Nagy hegyeknek ormán Titkait kitárta Előttük a Kárpát.
Én, világ lustája, ím leheveredtem. Isten a megmondhatója: nincs fölkelni kedvem!
Hat napja esik. A padláson Telnek az ócska edények. A ház előtt billegő téglákon Jönnek a Veres-legények.
Borulj rá, szelíd, őszi napsugár, ragyogd körül szomorú homlokát, ha elmélyedve egymagába jár.
End of content
End of content