A nap verse: Tárczy Andor: Pillanatkép
Megkopasztva tátong az űr.Rút ékkövek a földön hömpörögnek
Megkopasztva tátong az űr.Rút ékkövek a földön hömpörögnek
Mikoron Orfeusz alászálltZendítve karzatos szivárványt
A senki-földje lett e kis haza nem tesznek-vesznek rajta nincs parádé
Gonosz angyal írmagja,ördög ült az ágyamra,
Fűborzoló szélbenhogyha állokfagyos szívvel,kristályfényt hullatrám a Holdmegvetéssel.
Ősz volt. Fényes és diadalmas.Vonult előre a csapat.
a távolabb a rokkant felhők lilája ahogyelkezdi írni darabolni a mindennapi
Volt bölcs tudósa a világnak,s kikacagott szegény bolondja.
Titok lettél – előttem is az vagy,Világtalan fények hajolnak rád.
End of content
End of content