A nap verse: Zselicki József: Játék
Emberiség a nevem,s villanykörte vagyok.
Emberiség a nevem,s villanykörte vagyok.
odahajolni egy levéhezerezetébe ágyazódni
Ó, Édesistenem, hát ez a Fiak Hídja,s akkor ez a teremtésmélységű
Irigy a gőgös a halálos ágyán,kinek fény gyúlt az életében.
Hajnalban keltünk.
Múzsámha volna,
A napot elfogta valakia szél a lombokba visszaült
Ó mi szép a Messziségcsodás, szelid varázsa,
látod az öreg nőt ki a pult mögöttárul én ismerem mióta megszülettem
Mint idézőjelálmainkat elhallgattató papírhulladékon,
End of content
End of content