Szabó Palócz Attila: Szerelemcsütörtök
a hosszúra nyúlt vitákban
elporlad az ember kitartása
belefásul ösztöne…
a hosszúra nyúlt vitákban
elporlad az ember kitartása
belefásul ösztöne…
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága…
A nap verse.
Álmodni, aki tud,
áldása, ha verhet,
álmodja meg nekünk
a legszebb szerelmet.
letekertem a kocsi ablakát,
szakadjon rám az ég, már
az emléked is utálta magát.
A nap verse.
Kéken szálló szitakötő voltam
mocskos ingovány fölött
Menj te csak…
nézem a fehér lüktetésből kimagasló fákat
a fenyősármány kudarcot ásít homlokomra
End of content
End of content