„Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14). Ezt énekelték az angyalok Jézus születésekor a betlehemi istálló fölött. Jézussal tehát lejött a földre a várva-várt messiási ország, amit a Szent család már azonnal tapasztal, Mária Józseffel együtt dicsőíti az Istent, aki Jézusban megmutatja az ő végtelen igazságosságát és szeretetét.
Gondoljunk most arra a mondatra, amelyet a niceai hitvallás sarkalatos pontjának tekinthetünk: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban… aki az Atyától született az idő kezdete előtt… az Atyával egylényegű és minden általa lett.„
„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba… Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 9, 14)
Térdre ereszkedve
„Miérettünk a jászolba helyeztettél, türelmes Üdvözítő, a gyermekkort önként viselted el, a pásztorok pedig az angyalokkal dicséneket zengtek néked mondván: Dicsőség és tisztelet a földön születettnek, a földiek lényét megszentelő Krisztus Istenünknek!” (Utrenyei kathizmálion)
Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR.
Amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz.
Azokról, akik példát állítanak, mert sokat adtak, és azokról, akik a legtöbbet adták. – Elmélkedés.
Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs.
A nehézség az, hogy advent a legfeszítettebb időszak a legtöbb ember számára az egész évben.
End of content
End of content