Adventi gondolatok – 17. nap
Van egyfajta alázat, mely fegyver is, van egyfajta meghajlás, melyre csak meghajlással lehet válaszolni.
Van egyfajta alázat, mely fegyver is, van egyfajta meghajlás, melyre csak meghajlással lehet válaszolni.
Nem az számít, hogy közeledik-e az ünnep, hanem hogy én közeledem-e az ünnephez.
„Ne mondd, hogy nincs időd semmire!
Az utóbbi években a leglátványosabb és legszínesebb karácsonyi dekorációk sokszor a világ túlsó végéről érkeztek a Vatikánba.
A Sámuel Alapjtvány családtípusú gyermekotthonaiban élő 1-4. osztályos gyermekek részt vettek a Kárpátaljai Református Egyházerület Mikulás-napi ünnepségén, melynek kezdeményezői a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársai voltak.
Sokat lehetne mesélni egy-egy adott vagy kapott ajándékról – mindenkinek megvannak a saját történetei.
Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.
Ünnepeljünk nyugodtan vagy várakozzunk feszülten?
„A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem, rettenetes voltod hatalmát beszélik és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem. A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.” Zsoltárok Könyve 145: 5-6-7
Amit az ünnep előtt adsz az ünnepre, az jobban gyarapít téged, mint amit az ünnep egyszeri alkalommal képes lesz neked nyújtani.
End of content
End of content