Kijevben az elmúlt héten állandósult a tüntetők és a karhatalmi erők szembenállása a városközpont barikáddal körülvett részén. Csupán az ellenzék és a hatalom között folyó tárgyalások idejére léptek életbe rövidebb tűzszünetek, ám nemegyszer előfordult, hogy a kormányellenes erők egyes szervezetei ezeket sem tartották be.
Nem hivatalos értesülések szerint a Miniszteri Kabinet módosítaná a határátkelésre vonatkozó szabályokat azon külföldiek számára, akik eddig vízummentesen utazhattak Ukrajna területére.
Nem működnek a nyugodt, demokratikus sémák Ukrajnában.
Kárpátalja megye egyedülálló abban a tekintetben, hogy a vele határos valamennyi ország az Európai Unió tagja: Magyarország, Lengyelország, Románia és Szlovákia.
A minap a megszokott úton autózva arra lettem figyelmes, hogy elérkezett a Szürte–Palágykomoróc közötti másodrendű útszakasz karbantartásának oly régen várt ideje. (Egyébként már régen elérkezett. Az örömöm annak szólt, hogy a felismerés az illetékesekre is ráhajnalodott.)
Lépten-nyomon azt hallani, hogy más forradalom ez a mostani, mint amilyen az a bizonyos narancsos volt 2004 és 2005 fordulóján.
Ellenzéki újságírók szerint a nagymuzsanyi aranylelőhely Vitalij Zaharcsenko belügyminiszter, s rajta keresztül a Janukovics családhoz köthető üzleti struktúrák érdekeltségébe kerülhetett.
Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa aggodalmát fejezte ki a január 16-án elfogadott törvénycsomag miatt.
Nem értem a történelmet – vagy legalábbis azt, amit „hivatalosan” gondolnom kellene róla.
Az Európai Unió felkérte az ukrán kormányt, hogy biztosítsa a felháborító törvények eltörlését, hogy az erre vonatkozó jogszabály összhangban legyen Ukrajna európai és nemzetközi kötelezettségeivel.
End of content
End of content