Penckófer János: Valami halottak napja-féle hangulatról…
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
S mely ingva-lengve, drága kendő,
Int, hogy vigabb lesz a jövendő.
Holnapokat sose látom.
Tegnapok már idegenek.
Köd előttem, köd utánam
merre megyek?
Ki hallgatá most a költők dalát?
Midőn egész földön fegyver csörög,
S a nép szava istenként mennydörög:
Ki hallgatá most a költők dalát?
A nap verse Berzsenyi Dániel egyik költeménye.
Félni egyre, élni vontatottan,
életünk, akár a hattyu útja,
mellyet még le sem írt a habokban.
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen.
Jaj szőke gyerekkor, de messzire szálltál!
ó, hóhaju vénség, téged sem érlek el!
End of content
End of content