József Attila: Reménytelenül
A nap verse.
A nap verse.
Olyan ámulva nézem napjaim,
mint szakadozott mozgóképet:
kié a bánat és kié a kín,
mi most orvul szivembe tépett?
Rázom, rázom lelkem,
Húlassa mit terem!
És ember, ember aranyos partjaimon
ember nem volt egyetlenegy se.
A nap verse.
A nap verse.
Először dühösen verte a földet,
Később szelid cseppekben jött le
Bocsánatkérni.
Kinek most nincs, nem épít házat már
Ki most magányos, lesz hosszú időre…
A nap verse.
Mert nem vagy nálam ajkamon
Súlyosan érnek csókjaim
Sok ágon feledett gyümölcs
Magánossá piroslott kertben.
End of content
End of content