Bódás János: Advent
Te szörnyű, vajúdó idő,
ne szülj, ne szülj több rémet!
Te szörnyű, vajúdó idő,
ne szülj, ne szülj több rémet!
85 éve hunyt el József Attila.
Jó volna most kóbor kutyának lenni,
Kullogni nedves esti tarlón fázva
S lent függő felhők permetegjén ázva
Útszéli árok mélyén megpihenni.
A nap verse.
Bús magányos úton át,
hol jó lélek sohse járt,
A nap verse.
Az eljövendőt várom.
És egyengetem az ő útjait:
Fogékony, izzó szívekre találjon!
Ha tudnák az én éjszakámat,
Ha tudnák éjféli nyomoruságom…
A napsütött határba
Hogy szótlanul megyek…
End of content
End of content