Weinrauch Katalin: Augusztus búcsúja
Arany levélcsokrot lengetszél szavára egy fa,augusztusvégi melegbenmár szeptembert várja.Elmúlt a nyár, s elment velemámor, virágillat,édes titkot rejtő szirmokrég a földre hulltak.Bujálkodó darázsnépnekelhalkult danája,sápadozó levelek köztnem szállong kószálva.Csengőhangú madársípokpirkadati csendbenálmomból nem keltegetnekharsogó duettben:hűvös szellő dideregtetfűszálat hajnalban,egy hallgatag rigó matatharmatgyöngyös gazban.Nem színezi madáréneka nappalok zaját,messze néző szemmel lesikaz ég vándorútját.Még tüzel a nap, s a nyárbanterítve a…