Juhász Gyula: Ének Jókairól
Nem mondok én ódát dicséretedre, Mint a magyar költészet nagyjai, Furulyaszó az én versem, merengve
Nem mondok én ódát dicséretedre, Mint a magyar költészet nagyjai, Furulyaszó az én versem, merengve
Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó
Az eső táncolt, énekelt, a fűvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját,
Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei,
Kalandvágyból az idő folyosóján képzeletem olykor új szobákba nyit.
Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.
Mindíg az elhányt bádogkanalat, a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: -Kibújás, vagy bebújás?
Reggel Reggel az ember ki se lát, annyi, de annyi
End of content
End of content