A nap verse

Nem írtam még Jézusról nektek. Hogy féltem a bádogkeresztet.

Műtétek előtt gyengül így a test le. Így fáj a spontán perforáció.

emlékezhetnénk, egyszer annyira

[Az én] hazám az a sáros kis falu, [hol] – ha van eső – már bőven van kenyér,

Ahogy a fénybe óvatlan kilépek, Elüt egy nikkel-napsugár, – Árnyéktestem a köveken szétloccsan.

Fény surran a hóra, győz a sötét felett, megviselt arcokon felragyog az ünnep.

Szederszínű éjben Halványkék kökényszem Leveles boróka Bokros mogyorófa

Telek jutnak eszembe, telek, régi, kemény, csillagos telek, murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek.

A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező.

Parázsló levél-láva patakzik az útra,