A nap verse: Tárczy Andor: Virágfiú
ahol az egyik padon betöltötték végrecukormázas rendeltetésüket.
ahol az egyik padon betöltötték végrecukormázas rendeltetésüket.
Ki jön velem krumplit enni?
PénzemenKrisztuselkínzott arca.
Pihegve pihenni tér,alszik fészkén a fény.
fejfám válláramert élhettem egy árva
gyökeret vertem veled ittmás a sorsom már nem lehet
Vers, amiben elég hideg van, bár sehideg tárgy, se semmi, amit hidegnek
Dér évődik rá a rögre,hóesés jön – mennydörögve.
Most jut eszembe, még soha senkinem hitte nekem szavát a dalnak,
Hol a mély a magassal összeér,A fénybe nyúlnak össze-vissza ujjak.
End of content
End of content