Juhász Gyula: Születésnapom
Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem.
Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem.
Piros Piros az alma, piros a meggy.
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad.
Hang-kő-omlás az éjszaka.
Mostan színes tintákról álmodom.
Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban A felhőt nézem, mely violaszínben Valami távol muzsikára ballag Egy ismeretlen rétre, messze innen.
Tied ez a márciusi hóvirág az asztalodon.
Sándor, József, Benedek baktatnak az úton,
Vörös sugár a hegyre hull Sziszegve vár a pirkadat Követ viszek ruhátlanul Tekergő olajfák alatt
egyre rosszabb versek akarják magukat megíratni porosodnak gondolataim
End of content
End of content