Czébely Lajos: Bújkáló március
Születésem véletlen helyén szögesdrót csipkézte kertben
Születésem véletlen helyén szögesdrót csipkézte kertben
Pirosra Fehérre Zöldre festem Éjjelente a ház falát.
Mint emberekkel tömött villamos Sínpárokon futnak az évek
Göcsörtös, fanyar som vagyok,
Lakóföldem zengő zápor ostorozza, vizek ezüstlenek és kék a levegő.
Angyalbeszéd a szád Örök „ifjú poéta”
Gomolyog az ég, mintha lángolni akarna.
A múltkor eltörött egy csésze. Aláhullt egy kedves darab.
Az én hazám csendes pentaton ének.
az első este nagyon vidám és rám nézel szemem szeretve
End of content
End of content