A nap verse: Sütő Kálmán: Bölcs és Bolond
Volt bölcs tudósa a világnak,s kikacagott szegény bolondja.
Volt bölcs tudósa a világnak,s kikacagott szegény bolondja.
Titok lettél – előttem is az vagy,Világtalan fények hajolnak rád.
csillagcombjaitvállamra dobta az éj
a csillag áruló lehet,faképnél hagyhatéjszakát, holdat,
Mintha eltaposták volna,úgy lapít a gondolat.
Megnézem jól mindennap a világot,mely szép és rút, de legalább valós:mert bármikor itthagyhatom már– súgja fülembe a jós.
Mint akit kuvik hangja hív, mint akit bolygófény vezet, a gyötrelmek aknamezején
Két szép szemed csak ragyogjon,Égő sebbé lobosodjon.
hova kúsznak nyúlnak az árnyakhaptákba fellegek állnak
Nem kell beszélni róla sohasem,De mindig, mindig gondoljunk reá.
End of content
End of content