A nap verse: Becske József Lajos: Kifakadás
Hogyha szeretettelgyógyítani tudnánk:
Hogyha szeretettelgyógyítani tudnánk:
Verhovinai szél muzsikálja az ágat a törpecsipkerózsafa-bokron, hol szilaj leveleit
Onnan való vagyok én,hol a rög az élettel összeforr.
Az asztalon feketém,félig szívott cigarettám
Bolyongok árnyéktalanul, minden imám a földre hull.
az utolsó előtti percbennincs jelentése a képnek
A hegyről épp mostjött meg anyám,földes kapáját márletette.
Mosollyal vár, otthonom újraa Berek, hozzám simul.
perce nincs napoknapja nincs percek
Véred tintaLelkedben oldalak.
End of content
End of content