A nap verse: Becske József Lajos: Üzenet
Egymásba tévedt kozmikus hitünknekparányai ragyognak ím – elébed,
Egymásba tévedt kozmikus hitünknekparányai ragyognak ím – elébed,
most is a rakodópart alsó kövén ül
HorizontkivontkardjaNap-dárda
üldözöd ifjúságod?minél hevesebb vagy, tőle
A Napban jártam.Visszatértem:
Sorra szeretnek el az évszakokegymástól, idővel egyre szebbek
Én-ségem: vénségem. Kora-szülött oá-ból züllött
Aranyos mezőben sétál egy leány.Még kettőt alszom
Az összetartozás meleg sugár,izzik szivemben,
Na mostha kell, ha nem –az Ég legyen velem.
End of content
End of content