Stumpf Benedek András: Hajnalban keltünk…
Hajnalban keltünk.
Hajnalban keltünk.
… a harkályok harangoztak miközben lassan hullt az hó
Ősz van. Arányait az idő újraosztja, fenyőezüsttel töltve a csendet.
El ne áruld a közös álmunk.
Láttatok-e már szekereket az égen,
Lázas a Föld! Lázas… Századok terhével vergődött az Idő szennyes betegágyán,
ünnepvasárnap virággal tele az oltára mozdíthatatlanmost sem kérdezem
NEM TUDOM, ki kit hagy el,
Nyirok függönyén villan át takaratlan testtel az este.
A nyár elfolyó színeit összevérzi ez az ősz is,
End of content
End of content