Kosztolányi Dezső: Pünkösd
Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
látod az öreg nőt ki a pult mögött
árul én ismerem mióta megszülettem
rám bízta ősz hajszálainak megszámlálását
az én poklomban
számolnak és mértékkel
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán
Mint a gyermek anyaölbe:
Vágyom én e nyájas körbe.
Már megint itt fekszel,
mormogsz valami érdemtelent.
Varázsigéül mondom
magamban: „London, London!”
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
A nap verse.
End of content
End of content