Lőrincz P. Gabriella: Átszállás előtt
Újra zsákokban mindenem
Beleraktam és elviszem az összes
Halvány tegnapot
Újra zsákokban mindenem
Beleraktam és elviszem az összes
Halvány tegnapot
Nem nézem meg a temetésedet.
Ki kérdi itt: mi fáj, mi kéne?
Művész vagy-e, kinek szivébe
Késszúrás minden durva hang?
torz tempók helyben szüntelen,
hirtelen dönt a Végtelen.
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Hát mégis van még ilyen éjszaka:
kövek közt duzzadón beszélget
velem a hullámok szava.
Arany gyík vedlik az égen,
rád hányja pikkelyeit.
Istenem földben, fűben, kőben,
Ne bántsuk egymást mostanában
Amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt,
A szél kialvó
glóriát himbál,
s az évszakok szíve
bekopog újra.
End of content
End of content