Sinka István: Üdv néked Ifjúság
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
Ami kisért még
Engesztelő szemével,
Ne nézd már,
Fordulj el!
A nap verse.
Te ütsz,
emelt jobbodban tartod életem
és azzal ütsz…
Mielőtt a vihar kitörne,
A levegő végsőt remeg,
Átöleli a föld s az égbolt,
Mint egy koromsötét keret.
Nem látok, csak addig,
meddig a nap elmegy.
Ó a kenyér tömött gyönyöre!
ó örök kacagás, enyhe mámor és
őrizett napfény…
s akkor fönn himbáltam, szédült léghajón
a jégtüzü, hegyes nap alatt…
Ez való már nékem! hallgatni mint kotyog
fent a zápor, hogyan veri a pléhtetőt…
End of content
End of content