Lányi Sarolta: Mire ideér
Siess kedvem, te hű, csöndes cseléd,
gyorsan dologra! mindjárt itt az úr…
Siess kedvem, te hű, csöndes cseléd,
gyorsan dologra! mindjárt itt az úr…
Szél voltam én mely ellobog…
Azt álmodtam, hogy már nem élek
s nem élsz te sem…
Ha erőm és elég bátorságom lenne hozzá,
hogy előlépjek az árnyékból…
Torkig hull a koronatűz,
derékig füröszt a fájás…
Mért oly hosszú az út a szivtől a szájig
Hogy lüktető lelkem sohasem jut odáig!
Véresre vertél kincseiddel
harang a lélek
a félrehúzottak imája…
A nap verse.
A víz mellett találtam egy csigát,
házatlan volt és kék, mint az ibolya.
A nap verse.
End of content
End of content