A nap verse: Czébely Lajos: Kormával az éj
Elszáradó tekinteteink hajszálerecskéi még őrzik szabad madarak kék suhanását, de az unalom késéle nyomán elvérző tetteinket mohón elissza az idő. Sejtjeink utasítását káromló vezényszók döngölik múltunk, s mint jég, roppan a jövő. Mert megszoktuk szüntelen félelmeinket, nem félünk félszeinktől, sem ördögtől, sem Istentől. Bátrak vagyunk. Múltunkon vidáman ropja táncát a történelem, s míg rejtett kertek alján a lapulevelet imádjuk, mint tékozló fiút az apa, örömmel üdvözöljük a megtérőt, a…
